Hamuban Sült Pogácsa
A holisztikus gyermeknevelés magazinja
FÓKUSZBAN A KORONAGENERÁCIÓ
2021. május
A természet csodái
Interjúalany: Zokob Anett
Zokob Anett alkotásaival a közösségi oldalon találkoztam először -, mély benyomást tettek rám egyediségükkel, finom szépségükkel.
Ilyenkor (is) érzem, mekkora szerencse, hogy az újságírást hivatásomnak tudhatom – volt ürügyem megkeresni és egy kicsit megismerni Anettet,
aki különleges, lélekemelő világokat teremtve hoz harmóniát kicsiknek és nagyoknak. Érdemes figyelni rá.
És ha őt kérdezzük, biztos, hogy ő azt javasolná a karanténba szorult családoknak, hogy váljanak természetjáróvá, mert az erdők-fák közelsége gyógyító.
HSP: Hogy lesz valakiből kavicsfestő művész? Egyenes vagy göröngyös úton?
ZA: Egy online cikket olvasva találkoztam először a kavicsművészettel. Kedvet kaptam a technika kipróbálásához, és hamarosan elkészítettem első festett kavicsomat. Innentől más szemmel néztem a kövekre, a repedések és a formák körvonalai immár állatokat és történeteket rejtettek számomra. Ezeket hívtam életre a festés segítségével. Az így született alkotások nagy sikert arattak az ismeretségi körömben. Egymás után érkeztek a megrendelések, egyre több időt fordítottam az alkotói munkára. Aztán egyszer csak eljött az a pillanat, amikor válaszút elé kerültem. A családom és a barátaim támogattak, biztattak: és én végül úgy határoztam, hogy feláldozom a biztos munkám az álmaim oltárán. Elindítottam a vállalkozásomat, mint alkotóművész. Az út nehézsége egyébként az ismeretlenségéből fakadt. Nem mondanám egyenesnek, sem göröngyösnek. Érzem, hogy a helyes úton járok; ha jellemeznem kellene, olyan ez, mint egy spirál. Az alkotásaimba fektetett szeretet és pozitív energia, körforgásként visszajut hozzám a kedves visszajelzések, elégedett megbízók által. Úgy vélem, a tehetség és a munka nem lenne elég útravaló, áldásnak érzem, hogy alkotásaim üzenete mindig eljut a megfelelő szívekhez, akár határokat is átlépve, ezzel ajtókat nyitva új feladatotokhoz, lehetőségekhez, amelyek pedig tovább vezetnek ezen az úton. Hálás vagyok. A világ számos pontjára eljutottak már az alkotásaim, például Ausztráliában a melbourne-i magyar óvodások az én mesémmel köszöntik a tavaszt.
HSP: A közösségi oldalad – https://www.instagram.com/zokobanett/– is csodálatos bizonyítéka annak, hogy a kavicsfestmények nemcsak önmagukban szépek, de rengeteg ötletet is meg lehet valósítani általuk. Mesélj az alkotásaidról, az alkotófolyamataidról.
ZA: A kavicsfestést továbbgondolva kavicsfestmények alkotásába kezdtem. Kavicsfestményeimen a falapra vagy vászonra ragasztott kavicsok szinte beleolvadnak a jelenetbe, nem torzítják a valóságot, inkább kiemelkedésükkel fokozzák a térbeli hatást és látványt. Ez a technika egyedivé teszi mesekönyveimet, mivel az illusztrációim is részben kavicsfestmények.
HSP: Képzeld, én fakanál-bábok alapján találtam Rád: végtelenül hívogatóak azok is.
ZA: A fakanál bábok egy óvodai megbízás szülöttjei. Felkeresett egy, a hivatását lelkiismereten végző óvónő, aki célul tűzte ki, hogy játékai és eszközei a sablonos mintáktól eltérően, nagyobb esztétikai értéket képviseljenek. Az elkészült bábok dinamikus képekben jelenítik meg a mesét, élvezetessé téve a történetet.
HSP: Hogy látod, mennyire van benne a gyerekek tudatában a báb, a bábozás varázslata?
ZA: A gyerekek általában az óvodában töltött évek során találkoznak a bábozással. Tényleg varázslatos játék, sokkal több hasznot rejt, mint amit elsőre gondolnánk. A szereplők bőrébe bújva gátlásaik feloldódnak, bátrabban kommunikálnak, sikerélményt szereznek általa, átélik a szereplés örömét, miközben észre sem veszik, hogy ők a főszereplők.
HSP: Jól sejtem, hogy az oldaladon fellelt mesekönyv, A rét illata – Tüsszencs kavicsmeséi sem egy mindennapi mesekönyv? Ki az a Tüsszencs, mondd?
ZA: Tüsszencs manó a mesém főhőse. A rét illata egy interaktív verses mesesorozat első része, amelyben Tüsszencs manó ismerteti a rét virágait. A szöveg dallamos rímei által már óvodás korban is elsajátíthatják a gyerekek a rét növényeinek különös, mégis meseszerű neveit, mint például cickafark, papsajtmályva, mécsvirág. Egy séta során, jó esetben észrevesszük és megcsodáljuk az utunkba kerülő növényeket, ám nem igazán ismerjük őket. Ebben segít a mese. Valamint kreatív készségfejlesztő hatással is bír, mivel az illusztrációk részben kavicsfestmények, így a gyerekek játékosan felfedezhetik az oldalokon megbújó festett kavicsokat. A könyv szerepjáték leírást is tartalmaz, valamint 16 növény kerül benne bemutatásra.
HSP: Az illusztrációk is rendkívüliek. Hol, hogyan tanultál rajzolni?
ZA: Szakmai végzettségem művészi területet nem érint, mégis jól kiegészíti alkotó tevékenységemet. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán szereztem környezetkutató diplomát. Tanulmányaim hiteles vázként szolgálnak természetismertető szöveg és képvilág megalkotásához. Édesapámtól örököltem a kézügyességemet. Gyönyörű grafitrajzokat készített, főként női portrékat rajzolt. Igaz, rendkívüli tehetségét csak hobbiként, munka mellett gyakorolta, mégis az ő hatására mélyült el bennem a rajzolás szeretete. Családunkban az alkotás kedvelt játéknak, vidám közös időtöltésnek számított.
Az írás spontán került előtérbe. Mivel szerettem verseket írni, felmerült bennem a gondolat, egyesítem a képvilágot a szövegvilággal.
HSP: Úgy kell elképzelni az életedet, hogy egy szép, napsütéses délelőttön nekiindulsz a mezőnek -, és tanulmányköröket futsz? Lehasalsz a fűbe, és ihletre – vagy épp jó alapanyagként szolgáló kavicsokra – vadászol? Egy ilyen mesekönyv megírásához nagyon jól kell ismerni azt a világot, úgy sejtem…
ZA: Gyermekkorom színhelye és gyökereim meghatározó táptalaja a természeti értékekben gazdag szigetközi táj volt. Hatására már korán megtapasztalhattam, értékelhettem, kiismerhettem környezetem élővilágát. És, igen, jól gondolod, ha tehetem, átszellemülten, gyermeki rácsodálkozással járom a mezők, erdők ösvényeit. Ilyenkor mindennek tudok örülni, egy fellelt virágnak, gombának, odúnak, a lábam alatt hullámzó mohaszőnyegnek. Ezeket az élményéket elraktározom magamban, így néha elég csak becsuknom a szemem ,hogy újraéljem, vagy inspiráljon az írásban, festésben. Bízom benne, ezt az érzést alkotásaim is megidézik.
HSP: Miért fontos a gyerekeknek a természet megismerése, megszeretése, amire a karanténidőszak talán még inkább alkalmat ad?
ZA: Nagyra becsülöm a Fekete István szövegeire jellemző gazdag természetábrázolást, sajátos, de mégis emberközeli megfogalmazásait, a soraiban kódolt életszeretetét. A következő idézet üzenete jól tükrözi személyes látásmódom és céljaim. „Néztem, néztem őket, és sírón összeszorult a szívem: mert apró gyíkok keltek ki a tojásokból, és az én mesevilágomban csak üszök, romok és világos valóságok maradtak. De azután megbékéltem, mert a kis gyíkok szeme olyan volt, mint a jáspis, bőrük, mint a harmat, és torkukon jól látszott, amint ver a szívük. A mese meghalt bennem, de éreztem, hogy a griffmadárnál és minden mesénél sokkal nagyobb csoda a napsugárban született gyíkok dobogó kis szíve.” Fekete István / Őszi Vásár- Griffmadár / Szeretném a mesevilág segítségével elültetni a gyerekek szívében a természetismeret, tisztelet és megbecsülés magjait, hogy amikor a gyermekkor, mint varázshomok, kifolyik ujjaik szorításából, szemük továbbra is nyitott legyen a csodákra. Hiszem, hogy a mindennapok örömeinek megélése segít a kiegyensúlyozott felnőtté válás útján. Ez a látásmód a személy boldogulása mellett környezettudatos gondolkodást is eredményez, ami a jelenkor egyik legnagyobb feladata.
HSP: A kisgyermek Zokob Anett ilyen jövőről álmodott?
ZA: A gyermek életében meghatározó a szülői jelenlét. Nagy szeretetben nevelkedtem. Szüleim minden felmerülő nehézség ellenére derűt sugároztak. Példásan hagyták maguk mögött az akadályokat, mindig a megoldásra koncentrálva. Ezt azért tartom fontosnak leírni, mert egy kislány ilyen közegben mer álmodni. Édesanyám dicsérő szavai, biztonságot adó angyali jelenléte segített abban, hogy higgyek magamban és bátran forduljak álmaim irányába. A kérdésedhez visszakanyarodva a kislány Anett, mindig örömöt akart szerezni másoknak. Ez manapság is így van, ebben van a boldogságom. Mesekönyveket szeretnék írni, és illusztrálni. Készülnek Tüsszencs következő kalandjai, amelyekben a vízpart, erdő és kert növényei kerülnek majd bemutatásra. Sok meghívást kapok óvodák és iskolák, kulturális rendezvények részéről természetismertető előadások és kézműves foglalkozások megtartására. Szeretem a munkámat, továbbra is szeretnék ezen az értékteremtő-adó úton járni.