Hamuban Sült Pogácsa

“Dacoskodók” pszichológiája

Költészeten innen és túl

A háromgyerekes apuka-költő-műfordító Varró Dániel témánkba vágó írásaiból készítettünk egy inspiráló összeállítást. (Köszönet a közreműködésért és a tanácsokért Karádi Évának, a nagymamának.) 

      “Aki szépen butáskodik” című apanaplóban Varró Dani fiatalemberből apává válásának útját követhetjük nyomon. A “Misi dacol” című történet a hisztikezelésre ad szép példát:

      “Bámulatos, hogy Misi milyen pontosan látja magát kívülről. És ami számomra még ennél is döbbenetesebb, hogy amikor már nem segít a fordított tiltás, de még a háromig számolás se, Misi a legnagyobb toporzékolás közepette maga vágja el a gordiuszi csomót:
      – De azt akarom, hogy vigasztalj meg! – mondja hüppögve.
      És felveszem, és megölelem, és azt mondom, hogy ne sírjál, Misi, és akkor ő már nem sír, és azt mondja, hogy most már nem sírok, és kimosolyog a könnyei mögül megvigasztalódva. És én, aki felnőtt létemre ugyanerre vágyom, mikor toporzékolok, de soha nem volnék képes ezt kimondani, ha lehet, még nagyobb irigységgel vegyesebb ámulattal tekintek Misire, mint eddig.”

      A dackorszaknak szentelte teljes egészében a harmadik mondókás könyvét, “Akinek a kedve dacos” címen. Az ebben található Dacoskodó című verse nemcsak szülőknek, hanem gyerekeknek is segít kicsit kívülről helyezkedni a hisztin:

Van ez a kicsike medve,
akinek dacos a kedve.
„Aludj! Most van téli álom!”
„Nem! Én azt nagyon utálom.”

Van ez a kicsike kos,
rendkívül akaratos.
„Vigyázzál magadra, ej-ej!”
„Nem! Falnak rohanok fejjel.”

Van ez a kicsike fóka,
idegesíti a móka.
„Labdázzunk! Orroddal add át!”
„Nem! Kipukkasztom a labdát.”

Van ez a kicsike teve,
süti a Szahara heve.
„Nincs meleged? Hát megsülsz itt!”
„Nincs! Fölveszek még egy pulcsit.”

Van ez a kicsike kakas,
kibírhatatlanul nyakas.
„Kövesd az atyai mintát!”
„Nem! Hanem brekegek inkább.”

Van ez a kicsike bálna.
bele van az ideg állva.
„Bálnácska! Lubickolj! Rajta!”
„Nem! Én kimegyek a partra.”

Van ez a kicsike pele,
hócipője neki tele.
„De cuki! Hát meg kell enni!”
„Akar a franc cuki lenni.”