Hamuban Sült Pogácsa

      Vekerdy Tamás szerint a gyermekkori agresszió mozgás által le nem vezetett aktivitás, ami szorongást, kudarcélményt okoz. A gyermekben felhalmozódott frusztráció ugyanis aktivitási kényszert vált ki, amely – ha nincs módja azt kidolgozni magából –, (jó esetben) agresszivitásban robban ki. Azért írunk erről az általában félelemkeltő jelenségről pozitívumként, mert a pszichológusok szerint az elfojtott, meg nem élt indulatnál nincs rombolóbb gyermekünk mentális-érzelmi és fizikai egészségére hosszútávon.
      A frusztráció oka az oktatási intézmények túlszabályozó attitűdje, a teljesítmény-centrikus hozzáállás az óvodában-iskolában – és sajnos sokszor otthon is, illetve a kütyü-centrikus életmód. Ezek igencsak megfosztják a gyermeket a szabad játék és a levegőn való szabad mozgás lehetőségeitől. Szintén ok lehet a kialvatlanság – a délutáni alvás elmaradása (amelynek gyakori oka a képernyőhasználat megengedése), a csendes pihenőről való megfeledkezés.

      A szakember hangsúlyozza, épp emiatt képernyő elé iskoláskor előtt semmiképp nem javasolná engedni a gyerekeket (erről magazinunk Kütyü vagy nem kütyü számában bővebben olvashattok), és azt követően is csak módjával, szigorú keretek között.
      Helyette azonban javasolnának a téma szakértői sok-sok közösségi játékot, friss levegőn való mozgást, alkotó tevékenységet.
      És persze lebeszélnének mindenkit a mindennapok túlszervezéséről – mert jól hangzik, hogy gyerkőcünk ilyen – olyan különórákon, különfoglalkozásokon készül fel az életre, csak közben szorongóvá, kimerültté válik, és épp kreativitását veszíti el, ami boldogulásának és boldogságának kulcsa lehetne a felnőtt életben.
      Nem utolsó sorban pedig szorongást okozhat a szülői túlféltés, bizalmatlanság a gyermek irányában – ennek egyik tipikus tünete, hogy mindent megcsinál, elvégez helyette, kíméletből -, vagy a korlátok felállításának hiánya, amely egyenes út a bizonytalansághoz. A szülőnek mindig éreztetnie szükséges gyermekével: úgy szereti őt, ahogy van, és különlegesnek, egyedinek, fontosnak tartja őt. Ez nyújt olyan érzelmi biztonságot a csemete számára, amely kudarcok esetén is feltölti, önbizalommal látja el. Lényeges, hogy a szülő – bármennyi időt is töltsenek együtt – képes legyen valódi figyelmet és válaszokat adni kincsének – bizonyítva ezzel is, érdekli, mi van vele és hogy van önmagával.

SZORONGÁSOLDÁS JÁTÉKOKKAL OTTHON

      Ha merjük néha unatkozni hagyni a gyereket, máris tettünk azért, hogy hosszútávon önbizalomra tehessen szert, mert a folyton szórakoztatott gyereknek természetesen nem lesz indíttatása szabad játékot kezdeményezni önmaga számára. Ahhoz tér kell, idő – és bizony, van, hogy az unalom “elviselhetetlensége” vezeti rá, egyedül-szabadon játszani mennyire jó, saját kreativitásából felépíteni egy tevékenységet mennyire izgalmas.
      Persze ez nem jelenti azt, hogy a szülő elfelejtheti a közös játékot, hiszen az együtt töltött idő varázsa szintén pótolhatatlan. De észre fogjuk venni, csemeténk fantáziája lenyűgöző, amikor nem tesszük elé készen a dolgokat, hanem hagyjuk, hogy maga fedezze fel a világot, a maga módján. A játékboltban vásárolt csodamasinák sosem lesznek annyira kedveltek számára, mint a fakanál és a kidobásra ítélt kartondarabok…

      Érdemes rendszeresen beiktatni feszültségoldó-lazító játékokat, mert – mint már tudjuk – a szorongás az, ami kezeletlenül hisztivé vagy dühvé fokozódhat. A “gyökerek” gyógyítására alkalmas játékok közül néhány:
      – MESE, MESE, MÁTKA… A meseolvasás jótékony hatásairól sokat lehetne beszélni. Ahogyan arról is, milyen káros, ha nem jut meséhez a gyermek. Uzsalyné Dr. Pécsi Rita így fogalmaz a meseolvasás rendkívüli fontosságáról: “A mese hallgatása során a kicsinek folyamatosan járnak a gondolatai, ahogy elképzeli a hallottakat. A mesélés alatt belső képeket készít magának – ez pedig a kisgyermek- és kisiskoláskor egyik legfontosabb feladata. Később ennek hatalmas szerepe lesz a kreativitásban, alkotásban. Ha viszont ez a belső képkészítés nem fordul elő gyerekkorban, az egy nagyon erős agresszivitásba csaphat ki. A mesék illusztrálásának is az a célja, hogy megindítsa a belső képkészítést – itt különösen igaz, hogy a kevesebb néha több. Az a jó mesekönyv, ahol nincs minden apró részlet megrajzolva: így a gyerek rá van utalva, hogy maga képzelje el a további részleteket”.
      Itt és most csak annyit jelzünk még: számtalan célzottan szorongásoldó mese létezik, sőt, a dühkezelésre is vannak remek példák – így a nagyon népszerű A dühös polip (légzőgyakorlatokkal), vagy a Gaston érzelmei – sorozat (a színváltoztató kis unikornisról, aki megtanulta kezelni az érzéseit).
      Ami sokszor figyelmen kívül marad: maga az együtt-olvasással járó intimitás és közös figyelem, belső “mozizás” is gyógyító.
   – Önmegnyugtató kreatív tevékenységek: festés, rajzolás, színezés, gyurmázás, gyöngyfűzés, kirakózás…
   – Koncentrált figyelmet igénylő társas tevékenységek: kártyajátékok, társasjátékok, építőjátékok…
   – A testmozgás szerepének fontosságát nem tudjuk eléggé hangsúlyozni. Már önmagában a séta segítő, de a labdajátékok, a tánc, a biciklizés-rollerezés hatásait is kár volna vitatni. Kevesen tudnak még róla, még kevesebben élnek vele – pedig tudatos légzőgyakorlatokkal, gyermekjóga-gyakorlatokkal, irányított vizualizációval szintén csodát lehet elérni, főként, ha megelőzésként fűzzük ezeket bele gyerekünk mindennapjaiba.
      – A legkisebbeknél az ölbéli játékok, a ringatók, a babamasszázs mindenképpen javasolt – azaz a fizikai érintés szerepe a témában vitathatatlan. Ovisoknál, vagy már korábban a hintázás rendkívül gyógyító erejű, persze minden tevékenység az, ami kötetlen mozgással jár. Később a szerepjátékokon keresztül is “megszabadulhat” a gyermek feszültségétől, azaz “kijátszhatja” magából indulatait.

      Játékgyűjteményünk ezúttal igencsak általános – merthogy maga a mese, a szabad játék, a szabad mozgás az, ami felszabadító.
      Ragyogó közös program lehet a céltalan firkálás, a felhők bámulása vagy a légzésszámláló meditáció.
      Gyakorlatilag minden – amiben nincs külső kontroll.
      Engedjük aktív jelenlétünk, beavatkozásunk nélkül játszani csemetéinket – ezáltal saját magunkat is hagyjuk lazítani (ami a mi hisztiszintünket is csökkentheti). Sokszor bizony a leglelkesebb anyukák gyerkőcei produkálnak szorongástüneteket, mert a rájuk irányuló túlzott figyelem mentén az az érzés alakul ki bennük: meg kell felelniük az életét rájuk áldozó szülőnek, aki minden pillanatát az ő szórakoztatásuknak szánja. A “szuperanyukák” lélegzetvételt nem hagyó jelenléte igencsak fojtogatóvá válhat kicsik és nagyok körében. A szülő, aki folyton le akarja kötni gyermeke figyelmét, meg akarja szervezni napját, különórákkal tömi tele “szeme fénye” napirendjét – többet árt, mint használ. Támogató, biztató szeretetfészek legyen a szülő – nem pedig szórakoztató személyzet. Szabadságot biztosítani gyermekünknek önmaga és a világ szabad felfedezéséhez – hatalmas ajándék. És nélkülözhetetlen forrás a mentális egészséghez.

További játékötleteket találhattok Szabó Virág Így játszunk mi… facebook csoportjában,

illetve a Dobd fel a nyaradat! című könyvében (rendelési információ: szervezes.kata@gmail.com ; www.viragszabo.hu)