Hamuban Sült Pogácsa

Nem tudtunk ellenállni, hogy részleteiben ne mutassuk be Dr. Papp Huba hivatását. Lenyűgöző szakmai utat jár be, és nagyon izgalmas a terület, amelyen dolgozik.
A kiváló szakemberrel immunrendszerről, pandémiáról és egyéb égetően aktuális kérdésekről beszélgettünk.

Dr. Papp Huba: Nagybányán születtem és Székelyföldön, Sepsiszentgyörgyön nevelkedtem, majd az egyetemi tanulmányaim miatt átjöttem Magyarországra. Budapesten, a Semmelweis Egyetem Fogorvosi Karán végeztem 1998-ban. Még az általános iskolában eldöntöttem, hogy orvos leszek, sebész szerettem volna lenni – akkoriban a dolgokba való közvetlen beavatkozás lehetősége nagyon izgalmas téma volt számomra. Aztán az egyetemi évek alatt ez áttranszformálódott bennem, megismerkedtem a hipnózissal, a hipnózisban való kezeléssel, és ez gyökeresen meghatározta utána az egész életemet. Az addigi racionális világképem egy szempillantás alatt átfordult egy sokkal nyitottabb, kevésbé materiális gondolkodás felé, és ez volt az első lépés azon az úton, ami a holisztikus gyógyítási szemlélet felé vezetett engem. Tizenkilenc éve foglalkozom homeopátiával, elsajátítottam a cranio-sacralis terápiát, majd antropozófus orvosi diplomát, illetve Németországban antropozófus fogorvosi képesítést is szereztem. Az utóbbi években fogelemzésekkel is foglalkozom. Fogelemzéskor egyrészt a kínai orvoslás szempontjai szerint megnézzük, hogy melyik meridiánokban vannak a problémás fogak. Ilyenkor a fogak megmutatják, hogy melyek azok a szervek, amelyek visszatérően, akár gyerekkor óta rendszeresen megbetegednek, de számtalanszor csak a későbbi megbetegedésre való hajlamot mutatják. Ez egy kiváló prevenciós lehetőség, hogy megfelelő életmódváltással megelőzzünk későbbi, akár súlyos bajok kialakulását. A fogelemzés másik része, amikor a fogak lelki üzeneteit dekódoljuk, merthogy mind a 32 fogunkhoz külön egy-egy téma kapcsolódik, ezáltal a fogainkon keresztül az életfeladatainkra, elakadásainkra is rálátást kaphatunk. Ha két szóval kéne magamat definiálnom, akkor holisztikus fogorvos vagyok, tehát van egy fogászati diplomám, és emellett tágítom a fogászat kereteit sokféle irányban. Hivatásom, szerelmem a gyógyítás. Emellett nagyon szeretek tanítani is. A Semmelweis Egyetemen meghívott előadó vagyok, ezen kívül szakmabelieknek és laikusoknak is szoktam képzéseket tartani. Feladatomnak, kötelességemnek érzem az egészségtudatos nevelést, a prevenciót, a felvilágosítást.

HSP: A prevencióhoz kapcsolódik az első kérdésünk: tulajdonképpen mi is az az immunrendszer? Hogyan tudjuk fizikai, illetve lelki síkon táplálni, erősíteni magunkat, hogy le tudjuk küzdeni a betegségeket, és ezáltal a szervezetünk képes legyen önmagát meggyógyítani?
PH: Az immunrendszer és annak erősítése a vírus megjelenése óta eltelt bő egy évben előtérbe került. Az immunrendszerünk feladata az, hogy szervezetünket védje az idegen, külső hatásoktól. Az emberi test egységes rendszer, amelynek ez a része fölismeri azt, ami számára idegen (vírus, baktérium, idegen fehérje vagy akár egy élelmiszer), és ha károsnak ítéli meg, akkor megpróbálja kiküszöbölni, vagy megküzdeni vele, feloldani, semlegesíteni. A cél az, hogy ezek a külső hatások minél kevésbé billentsék meg a belső egyensúlyt. Immunrendszerünk születésünk pillanatától kezdve működik – ahogy a baba kibújik a szülőcsatornán és kapcsolatba kerül annak természetes flórájával. Ezért van az, hogy a császármetszéssel született gyermeknek máris „félrecsúszik” az immunrendszere, mert az első pillanatban a kórházi flórával találkozik, ami nem neki való (sokszor eredményez ez az így világra jött babáknál emésztőrendszeri panaszokat). És hát sajnos az utóbbi években egyre több a császármetszés, egyre gyakoribb tehát az immunrendszer szempontjából hátrányos kiinduló alaphelyzet (persze, lehet ezt korrigálni később). Aztán jönnek az idegen fehérjék: az újszülöttek döntő többsége már a kórházban megkapja az első oltást – az is egy olyan külső hatás, ami az éppen bimbózó megszületett immunrendszert munkára serkenti. Bizonyos oltásokra szükség van, ez nem kérdés, de véleményem szerint a beadásuk nem mindig az optimális időpontban történik – a BCG-oltás az első ilyen túl korán beadott oltás. Az immunrendszerünk egészséges fejlődéséhez a második alapvető dolog az anyatejes táplálás. A szoptatás során nemcsak az anyatejben lévő ellenanyagok (immunglobulinok), a vitaminok, ásványi anyagok és tápanyagok jelentik a gyermek számára a létfontosságú támogatást, hanem az az érzelmi kötődés, az érzelmi kapcsolat is, ami a kisded és az édesanya között megszületik. Ez lesz az ősbizalom egyik alapja, illetve a szeretetteljes fizikai kontaktus is nagyon erős immunrendszert támogató tényező. Például megfigyelték (többek között magyar kutatók is részt vettek ebben), hogy Kelet-Afrikában, de nagyon sok törzsi kultúrában is él az a szokás, hogy akár hároméves korukig az édesanyák hordozókendőben magukon hordják gyermeküket, és közben végzik a munkájukat. A gyerekkel kvázi nem is foglalkoznak, de az, hogy megvan ez a szoros fizikai érintkezés több éven keresztül, ezeknek a gyerekeknek felnőttkorban olyan lelki biztonságot ad, hogy ezekben a kultúrákban a pszichés zavarok majdhogynem teljesen ismeretlenek. Ezzel szemben a nyugati civilizált országokban sok esetben néhány hónap után már visszamegy az édesanya dolgozni, és gyermekével a fizikai kontaktus nagyon beszűkül. Az immunrendszer erősítésének következő lehetősége volna az, amikor a gyermekek kapcsolatba kerülnek a természettel, sárban, pocsolyákban tapicskolnak, homokoznak, csúsznak-másznak. Sajnos, ebbe beleszól a 21. század egyik nagy problémája: már egész korán mindenféle elektronikus kütyük veszik őket körül. Láttam egyszer, hogy egy egy év körüli gyermek a babakocsiban nem csörgőt rázott, hanem egy mobiltelefont, ami olyan hangot adott ki, mintha csörgő lenne a kezében, és ezzel szemben csak virtuális élménye volt szegénynek – és ezt lehetne ragozni sajnos. Aztán a szoptatást felváltja a természetes táplálkozás: ideális esetben természetes, helyben termelt élelmiszerekhez jut a kisgyermek. Ehelyett általánosságban elmondható, hogy a felnövekvő gyermekek, felnőttek tartósított, agyonmanipulált, vegyszerezett élelmeket fogyasztanak – ez megint igencsak próbára teszi az immunrendszert.
Most, a koronavírussal, mint aktuális, immunrendszerünket megtámadó tényezővel szemben úgy gondolom, hogy rengeteg eszközünk van szervezetünk erősítésére. Tapasztalatom (és reményeim) szerint már köztudott, hogy a megfelelő vitamin-ellátottság alapvető szerepet játszik ebben. A C-vitamin mellett főleg az D-vitamin szerepe kiemelkedő – tíz évvel ezelőtt egy Merkely Béla professzor úr vezette munkacsoport megállapította azt, hogy ha az emberi szervezetnek megvan a megfelelő D-vitamin szintje, akkor az influenza, illetve az influenzaszerű betegségek (a koronavírus is idesorolható) gyakorisága 10%-ra esik vissza. Ez szeptembertől májusig mindenképpen szintetikus D-vitamin bevitelt jelent, júniustól augusztusig pedig a napsugarak hatására a bőrünk elő tudja állítani a szükséges D-vitamin mennyiséget. Ez a mennyiség felnőtteknél prevenciós célra 4000 nemzetközi egység (NE), gyereknél körülbelül feleennyi. Betegség esetén ezt meg lehet duplázni akár. Fontos tudni, hogy zsírban oldódó vitamin, tehát be kell tartani az ajánlott adagolást. A vitaminok mellett jelentős szerepe van a mikroelemeknek – például a szelén és a cink molekuláris szintű bevitele szintén nagyon fontos ahhoz, hogy jól működjön az immunrendszerünk. Emellett a megfelelő mennyiségű és minőségű alvásnak is óriási jelentősége van – egy átlagos felnőttnek 7-8 órás alvásigénye van, gyerekeknek 10-11 óra. Az éjfél előtti alvásnak megvan a megfelelő szerepe, és annak is, hogy elalvás előtt 3-4 órával együnk utoljára, valamint hogy az utolsó egy órában már ne vegyenek körbe minket elektronikus eszközök, ne telefonnal a kezünkben aludjunk el, vagyis minél nyugodtabb körülmények legyenek az alváskor. Mára már komoly tudományos vizsgálatok igazolták a stressz immunrendszer gyengítő hatását. A média – tévé, internetes portálok, a rádió – most, a vírushelyzetben az egész világon nagyon erős stressz alá helyezi az embert. Bő egy éve zajlik ez a felfújt és túldimenzionált félelemkeltés, nem az elővigyázatosságra teszik a hangsúlyt, arra, hogy legyenek egészségtudatosak, éljenek minden szempontból kiegyensúlyozottan, hanem félelemben, szorongásban, aggodalomban tartják az embereket. Én azt szoktam mindenkinek mondani, hogy egyáltalán nem leszünk mi attól okosabbak, hogy napi szinten képben vagyunk például a halálozási vagy a megbetegedési számokkal, ezek csak a félelmet, a szorongást erősítik bennünk, ezekre az információkra a belsőnknek nincs szüksége. Nyugodtan próbáljuk ki, például egy szombati napon, hogy kikapcsoljuk a teljes médiát magunk körül – első alkalommal szokatlan lehet, de egy pár alkalom után az ember rájön, hogy mennyivel szabadabbá tud válni, ha nem minduntalan a híreket böngészi. A médiáról, mint stresszfaktorról egy tanulságos eset: tavaly októberben Nemesbikken, egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kis településen lévő idősek otthonában gyakorlatilag mindenki megfertőződött, és pár hét után száz százalékosan mindenki meggyógyult. Pedig 80 év fölötti krónikus beteg idősek laktak ott. Mindenki érthetetlenül állt az eset előtt, mígnem kiderült, hogy ebben az idősek otthonában nincsen tévé, nincsen internet, nem jár újság, tehát úgy estek át a betegségen, hogy nem tudták, hogy egy világjárvány vírusát kapták el. Úgy kezelték, mintha egy szokványos kis influenza lett volna, és ebből mindenki kigyógyult. Ha ugyanezek az emberek Budapesten vagy egy médiával ellátott környezetben éltek volna, valószínűleg másként zajlott volna le a fertőzés.
Mindezek mellett pedig a mozgás, a sportolás, a szabadban végzett tevékenységek elengedhetetlenek az egészséghez, és az egészséges immunrendszerhez – időjárástól függetlenül fontos, hogy minél többet legyünk a szabadban.

HSP: Mit gondolsz, mi van emögött a vírus mögött, miért kapta az emberiség ezt és miért éppen most? Mire tanítás ez a világnak?
PH: Nagyon izgalmas ez a kérdés, sokféleképpen lehet körbejárni. Ha csak megnézzük itt Budapesten az emberi tevékenységek hatásait a környezetünkre a másfél évvel ezelőtti helyzethez hasonlítva: tizedannyi repülőt látni az égen, a Duna nincs tele olajszennyeződéssel, tisztább a levegő, és emellett az emberek is sokkal visszafogottabban, takarékosabban élnek. Rengeteg olyan folyamat zajlik, aminek eredményeképpen az ökológiai lábnyomunk csökkenésnek indult. A hatalmas és egyre növekvő környezetpusztítás most kényszerűen lefékeződött, a földi ökoszisztémáknak pedig ez a kis pihenés egészen jót tesz. Én nagyon bízom abban, hogy mi, akik most megéljük ezt a járványt, tudatosítjuk magunkban, hogy mennyi felesleges dolgot tettünk, használtunk, vásároltunk ezelőtt, és tudati szinten ez a megélés igazi változást tud generálni, az emberiség le tudja vonni ennek a tanításnak a tanulságát.
Egyáltalán nem biztos, hogy valaha is megtudhatjuk erről a vírusról, hogy mi az igazság. Fontosabb inkább azzal foglalkozni, hogy nekünk mi dolgunk van ebben a helyzetben. A mi felelősségünk a környezetünk, családunk, munkatársaink, barátaink felé az, hogy azon óvintézkedések betartása mellett, amelyeknek létjogosultsága van, tegyünk meg saját egészségünkért mindent, és őrizzük meg a józanságunkat. Tudatosan emelkedjünk felül a félelem, a szorongás örvényéből. És ebben nagyon nagy szerepe van a hitnek. Tudományos bizonyítékok vannak arra, hogy azok az emberek, akiknek erős a hitük, akik imádkoznak, meditálnak, azoknál a betegség előfordulása, illetve lefolyása más dinamikájú – a hitnek tehát gyógyító hatása van. A budapesti Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet főigazgatója a tavalyi év folyamán az nyilatkozta, tapasztalatuk szerint, azok a szívbetegek, akikért imádkoznak, és akik önmaguk is imádkoznak a gyógyulásukért, szignifikánsan könnyebben és gyorsabban gyógyulnak, valamint kevesebb az elhalálozás is közöttük.

HSP: Milyen gondolatokat osztanál meg velünk az oltással kapcsolatban? Mit tanácsolsz azoknak, akik az oltásra várnak?
PH: Az oltások szerepe megkérdőjelezhetetlen a közegészségügyben, a különböző betegségek megelőzésében, sőt esetenként teljes kizárásában (például a feketehimlő teljesen megszűnt, ami emberek millióinak életét oltotta ki az elmúlt századokban; illetve rengeteg gyermekbetegség is gyakorlatilag eltűnt a világból). Ám a mérlegnek van egy másik serpenyője. Az oltások által megszüntetett, vagy lényegesen lecsökkentett betegségek mellett ugyanakkor lényegesen megnőtt bizonyos más, korábban ismeretlen vagy elenyésző esetszámú betegségek száma: megsokszorozódtak a különböző allergiás, daganatos és autoimmun megbetegedések. Mivel ezek általában nem gyerekkorban, az oltással összekapcsolhatóan jelentkeznek, hanem felnőtt- vagy időskorban, nehéz egyértelműen megállapítani az esetleges összefüggést, de hosszú távon valószínűleg lehet majd az ok-okozatot bizonyítani.
Áttérve az aktualitásra: az, hogy nagyon sok ember csodaként tekint az oltásra – sajnos megalapozatlan. Egyrészt azért, mert tény, hogy ez a vírus mennyire hajlamos a mutációra, és az is tény, hogy a mutációk sokkal agresszívebbek, súlyosabb tüneteket okoznak. Az a vírus, ami egy éve megjelent, lehet, hogy már nincs is itt. Mialatt tehát egy oltást kidolgoznak, a vírus már mutálódik. Hogy érthetőbb legyen a nehézség, mesélek kicsit a sok éve rendszeresített influenza elleni oltásokról. A vakcina előállítása mindig egy évvel korábban történik. Általában egy influenzaszezonban körülbelül húszféle influenza mutáns okozza a betegségeket, és a következő évnek az oltását az előző év három leggyakoribb mutánsára alapozzák. Plusz még megnézik, hogy melyik az a mutáns, ami a legtöbb betegséget, legsúlyosabb szövődményeket, vagy akár halált okozott. Maximum négy vagy öt előző évi vírusból gyártják le az oltást, amit a következő évben fognak használni. Semmi garancia nincsen tehát, hogy a következő évben is azok az influenzavírusok lesznek jelen épp, amelyek ellen az aktuális oltást készítették, akkor pedig az oltás gyakorlatilag semmit nem ér. És akkor visszakanyarodok a koronavírushoz: mivel itt is vannak mutánsok, egyértelmű, hogy az oltás nem véd meg teljesen. Másrészt a hajléktalanok szűrése kapcsán is tapasztalom, hogy olyan emberek is megfertőződhetnek akár két-három hét elteltével, akik már megkapták a második oldást is. Vannak országok, ahol már el is kezdték adni a harmadik oltást, mert sok ember immunrendszere egyszerűen nem gyárt elegendő ellenanyagot, hogy megvédje az illető szervezetét a vírusoktól. Az mindenképpen kedvező, hogy kevésbé súlyos a betegség lefolyása az oltottnál, de át tudja adni esetleg egy olyan embernek, akinél viszont súlyosabb következményei lehetnek. Tehát nem ad sem teljes, sem hosszú távú védettséget, valószínűleg bizonyos időnként ismételni kell majd.
Tehát ez az oltás hoz ugyan némi segítséget, megkönnyebbülést, de a teljes megoldás nem az oltásban van, hanem megint az egyénnek a hozzáállásában saját magához, a világhoz, a környezetéhez. És hát nem mindig egyszerű azzal szembesülni, hogy nem kívülről kapom a segítséget, nem egy külső beavatkozás, oltás oldja meg végérvényesen ezt a problémát, hanem én magam kell meghozzam azokat a döntéseket, nekem kell megválasztanom azt az életmódot, ami az egészségemet szolgálja. Megint ugyanoda lyukadunk ki, hogy minden ember maga felelős a saját egészségéért – beszéltünk már a táplálkozásról, az egészséges életmódról, vitaminokról, ásványi sókról és a szellemi életről, a hitről.
Van néhány szabály, amit fontos betartani az oltásra készülőknek, ami az oltási szövődményeket lényegesen csökkenti vagy akár ki is védi.
Az egyik legfontosabb az, hogy az oltásra kipihenten menjünk (és ez nem csak az előző estére vonatkozik, hanem a megelőző három napban figyeljünk oda, hogy kialudjuk igazán magunkat), mert az idegrendszer állapota nagyon meghatározza az oltási reakciót.
Minden oltásnál nagyon fontos, hogy teljesen egészségesen oltassuk magunkat, ne legyen semmilyen akut gyulladás a szervezetünkben (pl. fogfájás) sem bármilyen megfázás, lázzal járó állapot (lehet nyugodtan halasztást kérni, ha nem vagyunk egészségesek).
A másik fontos dolog, hogy nagyon sok oltás után lépnek fel különböző mellékhatások (láz, hőemelkedés, fájdalom, levertség). Ezeket hagynunk kell, hogy megtörténjenek, hiszen az, hogy mellékhatása van az oltásoknak, a szervezet immunrendszerének erősségét jelzi (persze, akinél nincs mellékhatás, nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem jó az immunrendszere). Tehát ne adjunk rögtön lázcsillapítót, pihenjünk, igyunk sok folyadékot (pár nap múlva el szokott múlni, hogyha mégse, akkor forduljunk orvoshoz), de lényeges az, hogy az egyszerű mellékhatásokat ne csökkentsük azonnal.

HSP: A legtöbb oltáshoz létezik homeopátiás kivezetőszer. Mi a helyzet a koronavírus elleni oltás kivezetőszerével?
PH: A homeopátiás orvosok és főleg a gyerekorvosok a kötelező védőoltások mellett mindig szoktak javasolni úgynevezett kivezető szert, ami az oltóanyagból készül, a homeopátiás gyógyszergyártás szabályai szerint. Ezeknek a kivezetőszereknek a hatására ritkábban jelentkeznek, vagy teljesen elmaradnak az oltások mellékreakciói, szövődményei. A saját praxisomból nagyon jó példát tudok mondani ennek alkalmazására: fogorvosként naponta több tucat érzéstelenítőt beadok, ami sok embernek fejfájást, kézremegést, szívdobogást, akár ájulást is okozhat. Ez nálunk is így volt: havonta legalább egy-egy ember elájult vagy rosszul lett az injekciótól. 18 éve, amikor a homeopátiás tanulmányaim elején tartottam, az érzéstelenítőkből készíttettem kivezetőszereket, amit azóta minden páciensem megkap az érzéstelenítéssel egyidejűleg. Az azóta eltelt 18 év alatt a kivezetőszerek miatt csupán néhány esetet jegyeztünk fel, amikor rosszul lett vagy elájult a páciensünk a zsibbasztást követően.
Minden koronavírus elleni védőoltásnak más a kivezetőszere, és ezeket eddig egyik homeopátiás gyógyszergyár sem gyártotta le. Ez nagy hiánycikk a homeopátiás piacon. Ennek hiányában is használhatunk bizonyos homeopátiás szereket az oltások nem kívánt mellékhatásainak kivédésére – kérjük ki ez ügyben homeopata orvosunk tanácsát.

HSP: Tavaly tavasszal, az első lezárás idején, egy olyan sohasem tapasztalt élethelyzetbe került hirtelen mindenki, hogy a munkahelyek és az iskolák otthonra kerültek. Ez a bezártság szerinted hogyan érinti a gyerekeket, felnőtteket? Ti hogyan csináltátok ezt? Szerinted van-e létjogosultsága koronagenerációról beszélni?
PH: Tavaly márciusban életem egyik legnehezebb döntését kellett meghoznom, amikor végül átmenetileg bezártuk a rendelőt, hiszen ez a saját egzisztenciámon kívül a húsz munkatársam családját is érintette, valamint a 25 éve hozzánk hűséges pácienseinket is cserben kellett hagynunk. Telefonon elérhető voltam bárki számára, de értelemszerűen mondhatok egy kis szuggesztiót, meg írhatok fel fájdalomcsillapítót, de legtöbbször azért a fogorvos a fogorvosi székben tudja megoldani a problémát. És nem lehetett látni, hogy mennyi ideig lesz ez így, mikor lehet újra dolgozni. Aztán rájöttem arra, hogy a szorongás, félelem, aggódás nem fog előre vinni – nézzük meg ennek a pozitív oldalát, milyen jó, hogy együtt van a család a nap 24 órájában, nagyon szép tavasz volt, rengeteget kertészkedtünk. De három hét után eljutottam addig a felismerésig, hogy nekem orvosként azért valahol kint lenne a helyem a harcmezőn… Ezután két napra jött a Fővárosi Önkormányzattól egy felkérés, hogy a budapesti hajléktalanszállón szűrjük a hajléktalanokat. Ez a munka azóta is folytatódik, 13.100 szűrésen vagyok túl. A mostani lezárások alatt szerencsére megfelelő védőeszközökkel tudunk dolgozni a rendelőben, és megvan a kölcsönös bizalom is a pácienseinkkel, jönnek, ha szükségük van ránk.
A bezártságot illetően hamar látható volt, hogy a lezárás több szempontból is sérüléseket fog okozni az emberiségnek. Az egyik legfontosabb terület az, hogy a gyerekek, óvodától kezdve az egyetemig, az oktatás minden szintjén információs és élettapasztalatbeli vákuumba kerültek, amit soha semmi nem fog bepótolni, megszüntetni. És a nagy kérdés az, fogalmunk sincs, hogy meddig fog ez tartani, elképzelhető, hogy ez a vákuum még növekedni fog. A virtuális oktatás pedig egyszerűen nem tudja azt nyújtani, amit a jelenléti oktatás, nincs meg az élő tanár-diák viszony. És nem beszélve az online körülmények közé kényszerített gyakorlati tantárgyak oktatásának következményeiről – például hogy egy orvostanhallgató online tanulja meg a boncolást… Számomra ijesztő belegondolni, hogy milyen szakemberek lesznek vajon azokból a fiatalokból, akik most az egyetemen online oktatásban részesülnek.
A másik fontos sérült terület a gyerekek szociális élete. Mi, emberek szociális lények vagyunk. Az óvodától kezdve bármelyik életévet nézzük, mindig ott van a szociális igényünk, és azért is visszük a gyerekeket többek között már óvodába is, hogy megtanuljanak alkalmazkodni, hogy megismerkedjenek az ember-ember közötti interakciókkal. És ez minden korosztályt érint. Az csak részletkérdés, hogy melyik korosztály a legérintettebb, hiszen mindenkit súlyosan érint a magány, a bezártság. A kilencedikes lányom volt osztálytársa említette, hogy ő tulajdonképpen nem is találkozott az új osztálytársaival. Pedig az első gimnazista évek épp a szociális kapcsolódások, bandázások, a sok heccelés, az élmények, a bulik, a kirándulások, a közös szórakozások ideje lenne, és ez most nincs. Lelki szinten ez sokkal nagyobb kárt tud okozni, és sokkal több embernek, mint a napi Covid-esetek konkrét számadatai.

HSP: Sürgetően aktuális kérdés az iskolák újranyitása. Te mit gondolsz erről?

PH: A felelős döntéshozóknak nagyon kényes körülmények között kell egyensúlyt találniuk, illetve felismerni, hogy mi okoz kisebb kárt. Ahogy korábban már beszéltünk róla, az oktatás területén a tanárok minden erőfeszítése ellenére komoly hiányosságok vannak/lesznek. Ugyanakkor a bezártság, a közösség hiánya következtében korosztálytól, vérmérséklettől függően egyre nagyobb a feszültség a gyerekekben. Azért elmondhatjuk, hogy ez inkább a felnőtteket, időseket érintő betegség, tehát a gyerekeknél elenyésző az, hogy mint vírushordozók számottevőek legyenek. Mindezeket figyelembevéve az én privát véleményem az, hogy lehetne ezt rugalmasan kezelni, most hogy már itt a tavasz, lehetne sok tanórát kivinni a szabadba, környezetismeretet, történelmet, biológiaórát, irodalmat például. A friss levegőn, szabadban igazából nem nagyon lehet fertőzni, tehát a vírus terjedését nem segítve, a gyerekek megélhetnék a közösségi élményt, megkapnák a jelenléti tanulási lehetőségét. (Az interjú 2021. április 14-én készült, jelenlegi, napról-napra változó világunkban néhány dolog már meg is változott azóta.)