Hamuban Sült Pogácsa

   Szülőként/pedagógusként időnként összeszorul a szívem-gyomrom: akármerre nézek, kütyüző gyerekek. A szülők, nagyszülők keseregnek – ha már mindenkinek van az óvodában, iskolában, hogyan tilthatnám meg neki? Ha pedig megengedem, magával rántja az örvény!

   Súlyos korban élünk, és még a következményeket nem is ismerjük.
   Egy azonban bizonyos: változtatni kell a jövőért. Azért, hogy egyáltalán legyen jövő.
   És ezt leginkább mi tudjuk megtenni – felnőttek, akik jó példát mutathatunk gyermekeinknek a valódi életre. Arra, hogy minden ellenszél ellenére bebizonyítjuk nekik – nagyobb kaland fejest ugrani az élményekbe, mint bevezetni a virtuális hőst a célba.
   A gyermek kapcsolódni vágyik – ha ezt képesek vagyunk kezdettől megadni neki, és mellékeljük hozzá az élet, a világ, az ember gyakorlati szeretetét – hiszem, hogy van remény.
   És ha már csapdába esett a gyerek, de mi, szülők, pedagógusok kellő szeretetet, figyelmet és erőfeszítést teszünk az ébresztéséért – igen, tudom, akkor is van remény.

   Reményt ad az az ötéves kisfiú is a világnak, aki gyermektüntetést hirdet a bolygó megmentéséért, anyukája nagy meglepetésére – és támogatásával. Miló nemcsak toboroz és ösztönöz, de a mindennapok apró tetteiben is példát mutat: ügyel például arra, hogy kevés vizet és elektromos áramot fogyasszon.

   Talán hallottatok a tizenhat éves, svéd Gretáról, aki elérte, hogy március 15-én több mint száz országban iskolalátogatás helyett a gyerekek, fiatalok éghajlat- és környezetvédelemre hívó poszterekkel menjenek az utcákra. “Globális sztrájk a jövőért” – ez mozgalmának a neve. Greta Thunberg egyszer csak felállt, és kijelentette a svéd parlamentnek: “A Föld megmentéséért most kell cselekednünk!” – és szavai ezreket érintettek mélyen. Az Asperger-szindrómás lányt azóta Nobel-békedíjra jelölték, arra hivatkozva, hogy szavai rendkívüli hatást gyakoroltak az egész világra. Úgy legyen! Figyeljünk, hallgassunk rá – és az általa fellobbantott belső tüzünket fordítsuk tettekbe. Így lesz jobb hely a világ.
Egy rendkívüli beszéd Gretától

JÓ TETT HELYÉBE JÓT VÁRJ

   A világon és az embereken segíteni sokféleképpen lehet. Balla Riana Emma például – hétéves kora ellenére – már számtalan fellépésen túl van; ő a művészete erejével gyógyít, amerre jár. Küldetéstudata rendkívüli, ahogyan lényének ragyogása is. Földre szállt angyalka – jut eszembe, ahogy ránézek. Édesanyjával, Balla – Daragó Laurával beszélgettem; nagyon fontos kérdésekről. Anyukák, Apukák – érdemes olvasni! 

Daragó Laura: Riana Emma egészen korán, kisgyermek korában belecsöppent a zenés-színházi világba. Édesapám énekes-zenész, sokszor elvitte magával a fellépéseire, ahol mások megörvendeztetésére Riana Emma is énekelt, táncolt, így a színpadhoz már nagyon korán hozzászokott. Kétéves korában leszögezte, hogy a nagypapa nyomdokaiba lép. Amikor elkezdte az iskolát, felkerestünk egy kiváló énektanárt, Barta Ildikót, hogy segítsen a hangképzésben. Mert, bár én is többek között zenészként végeztem, a hangképzéshez profi szakember kellett. Amikor elmondtam neki, hogy csupán hétéves a kislányom, nem akarta vállalni, mondván, hogy nagyon fiatal még ehhez. Szerencsére azonban, meggondolta magát. Riana Emma iskolai tanulmányaival párhuzamosan, folyamatosan versenyekre, fellépésekre, előadásokra, forgatásokra jár. Egy év alatt tizenhat versenyen vett részt, melyből tizenhármat megnyert. Népmese-, próza-, angol versmondó, színi-, dráma- és énekverseny kategóriákban indult. Volt olyan alkalom, hogy Budapesten a TEMI Fővárosi Központban országos népmese versenyről rohantunk Dömsödre egy nemzetközi énekversenyre. A versenyeket mindig tapasztalatszerzésként éli meg, és folyamatosan szoktatja magát a váratlan helyzetekhez, szituációkhoz (melyekből a színpadon akad bőven). Nemrég részt vett egy háromhetes operett kurzuson, ahol Szabó Szilvia énekművész, Peller Károly színművész, Lőrincz Máté táncművész és Berkes Dániel énekművész voltak a tanárai. Nagyon kemény volt a felkészülés, 21 nap reggeltől estig, de miután ő ezt játéknak fogja fel, rettenetesen élvezte. Havonta egy-két fellépése van. Legközelebb a Balatonalmádi Borfesztiválon fog énekelni, augusztus 18-án. Azt követően Petrozsényben, Szikszón, és Miskolcon is lesz előadása. Október 20-án a miskolci Művészetek Házában a Miskolci Szimfonikus Zenekarral és számos neves színművésszel lép színpadra. Sőt, hamarosan filmekben is látni majd őt.

Szabó Virág: Nekem úgy tűnik, nemcsak énekel és táncol – de készen áll a világ megmentésére is. Honnan ez a tűz, ez az elhivatottság?

DL: Nagyon fontos beszélgetnünk a gyermekeinkkel. Itt most nem arra gondolok, hogy megkérdezzük, mit nézett a TV-ben, vagy mi történt vele az óvodában/iskolában, hanem a minőségi beszélgetésre. Nálunk öt évig nem volt televízió. Minden este két-három mesét olvastunk neki, mert ez volt a szokás, később az igény. Folyamatosan beszélgettünk vele fontos és kevésbé fontos dolgokról. Megmagyaráztuk neki, hogy mit miért teszünk/vagy nem teszünk. Elmondtuk neki, hogy mi helyes/vagy mi nem az. Erre tökéletes segítséget nyújtanak a mesék is, hiszen arról szólnak, hogy mi a jó és mi a rossz. Megtanítanak az emberségre, érzékennyé tesznek a társadalomra és segítenek leküzdeni a félelmeket. Megtanítják, hogy ha bátor vagy és szorgalmas, akkor sok mindent elérhetsz. És a kedvenc otthoni szólásunk: “Jó tett helyébe jót várj!” Ha folyamatos interakcióban vagyunk a gyermekünkkel, csodás lényként tekintünk rá, akinek tiszta lap az élete, amire te írod fel a tudást, és nem csak a szülője vagy, hanem a tanára, mestere, akkor a gyermek mindig oda fog rád figyelni, hallgat rád, megbízik benned, mert tudatosítod benne, hogy TE ÉRTE VAGY! Ez a fajta tudatosság kell ahhoz, hogy a későbbiekben adoptálni tudja a tanultakat a saját viselkedésére vonatkozóan. Példaként említeném azt, hogy Riana Emma tejfehérje érzékeny, így nem fogyaszthat tejterméket. Természetesen ő is szereti a csokoládét, így sokszor bosszankodott, hogy miért épp neki kell tejfehérje érzékenynek lenni!? Mígnem elmagyaráztuk neki, hogy bár kis nehézséggel jár, ez nem betegség. Ettől sokkal betegebb gyerekek vannak a kórházban. Meséltünk neki a Ronald Házról is. Ekkor a következőket mondta: “Anya, én szeretnék elmenni hozzájuk, hogy meséljek és énekeljek nekik. Remélem, attól jobban lesznek!” Így történt, hogy március elején ellátogatott hozzájuk, és egy órás műsort adott elő nekik.  Sokszor fellépett idősek klubjában is, hogy szórakoztassa a magányos embereket.  Fontos a társadalmi érzékenyítés, mert csak így maradhatunk fenn.  Mindennapi életünkben számtalanszor találkozunk hajléktalan emberekkel. Teljesen természetes, hogy segítünk nekik. Nemrégiben felkérték a kislányomat egy Charity akcióra, melyben 1000 db pizzát osztottak szét a hajlék nélküliek között. Összegzésként négy kulcsszót mondanék arra, hogy honnan ez az elhivatottság: Tudatosság, Odafigyelés, Tisztelet és sok-sok Szeretet.

SzV: Szülőként milyen egy különlegesen érett, felelős gondolkodású tündér mellett az élet?

DL: A gyermekem hétéves. Mindig nagyon sok odafigyelést, gondoskodást kapott. Sok áldozat és lemondás volt ez, de nekünk mindig is az volt a legfontosabb, hogy felelősségteljes, érzékeny felnőttet neveljünk belőle, hiszen gyermekeink a jövő társadalma. A beszélgetés és a megmagyarázás a nevelési elvünk. Természetesen időnként ő is feszegeti azokat a bizonyos határokat, de ez így van rendjén. Meg kell tapasztalnia azt is, hogy meddig mehet el. Már kiskorától, ha valami olyasmit szeretne csinálni/venni, amivel mi nem ért(ett)ünk egyet, akkor kértük, hogy érveljen. Ha elég meggyőző volt, engedtünk neki. Fontos, hogy ne azt érezze, uralkodni akarunk felette, hanem bízzon bennünk; amikor valamire nemet mondunk, az ő érdekében tesszük. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy egy ilyen csodával ajándékozott meg bennünket, mint Riana Emma.

SzV: A gyerekek nagy része kütyüfüggő – erről szól most a világ. Hogyan lehetséges kimaradni ebből az őrületből? 

DL: Az információs társadalom korában nem lehet ebből kimaradni, és azt gondolom, hogy nem is szabad: hozzá tartozik a mai világhoz. Kislányom hatéves koráig nem találkozott televízióval, sem egyéb kütyükkel. Mára azonban ez szükségessé vált. Mint minden mai gyerek, ő is szokott videót nézni, zenét hallgatni, játszani, de a mindennapi életében nincs túl nagy jelentősége ezeknek az eszközöknek. (Fentebb említettem, hogy milyen fontos a diskurzus a gyermekkel lényeges és kevésbé lényeges dolgokról. Zárójelben jegyzem meg, hogy kiskorától ezt is tudatosítottuk benne, hogy ezek az eszközök elidegenítenek, függőséget okoznak).

SzV: Kislányod hogyan tud beilleszkedni ebbe a világba?

DL: Mivel tele van szeretettel, és odafigyel az emberekre, így szinte kivétel nélkül mindenki nagyon szereti. Szuper osztálya volt, csodálatos tanárokkal. A gyerekek egytől-egyig nagyon szerették, és mindig drukkoltak neki egy-egy megmérettetés előtt. Ugyanakkor felkészítettük arra is, hogy nem feltétlenül lesz ez mindig így. Lehetnek majd irigyei, akik bántani fogják, vagy rivalizálni fognak vele. Ezt meg is értette és el is fogadja, hogy így van. Nagyon erős az igazságérzete, és sajnos ez a világ tele van igazságtalanságokkal. Egyszer-egyszer belefutottunk már ilyen helyzetbe. Sajnos a csalódásoktól nem tudjuk megóvni.

SzV: Mi a célja Riana Emmának? Mit szeretne átadni az embereknek?

DL: Egy interjúban úgy fogalmazott, azért jár versenyekre, mert vannak olyan emberek, akik nem tudják megvásárolni a belépőjegyet, és mivel a versenyek ingyenesek, szeretné boldoggá tenni őket a kedves darabokkal, amiket előad. Az a célja, hogy boldoggá tegyen másokat, és segítse őket a maga módján, mert így ő maga is kivirul. “Jó tett helyébe, jót várj!”