HAMUBAN SÜLT POGÁCSA

A holisztikus gyermeknevelés magazinja

"Kis lépés az embernek..."

Környezetvédelmi rovat

Szabó Virág

kis adrienn2

Kis Adrienn

MIt tettem ma a világ megmentéséért 2.

2022. március 21.

kis adrienn2

Kis Adrienn írása

     Szeretek játszani. Bizonyára ezért szeretem a kvízeket is. Jó kis játék – néhány perc alatt megtudhatod, mennyire vagy képben az adott témában. Biztonságos is, hisz nem égsz be senki előtt, ha véletlenül nem tudod a választ 🙂

     Csak te magad szembesülsz az eredménnyel. Aztán, ha olyan volt a téma, akkor gondolkozhatsz tovább, mihez kezdj azzal, amit megtudtál magadról.

    Az első írásomban említettem már, hogy én azért eléggé környezettudatosnak tartom magam. Aztán mindig sodor az utamba az élet újabb embereket, információkat, híreket, ami után kénytelen vagyok beismerni magamnak, hogy bizony sehol se tartok, mennyi mindent lehetne még tenni, vagy épp nem tenni, vagy másképp tenni…

     Ha készen álltok egy efféle ön-szembesülésre, akkor gyertek, játsszatok velünk, töltsétek ki a környezettudatossági tesztünket!

     Alapozó, elgondolkodtató kérdésekkel indítunk, aztán hétről hétre jelentkezünk egy-egy témakörrel.

Reméljük, tetszeni fog!

És ha esetleg mégsem tetszik az eredmény, akkor jöhet a továbbgondolás – és a tettek…

Kattintsatok a linkre:

https://forms.gle/3cG7FKYsMzPe1dhU6

A Bolygóért, gyerekekkel avagy Környezetvédelem, játékosan 3.

2022. január 15.

Szabó Virág írása

Ha már bajban van a világ, a tudósok is a vészharangokat kongatják, mi lenne, ha mi is komolyan vennénk felelősségünket? Magunkra öltenénk szuperhős jelmezünket, és kis lépésekkel hosszútávon nagy tetteket hajtanánk végre – gyermekeinkkel közösen – egy szebb jövőért? A szülői jó példa a legmarkánsabb hatás, amit csemetéink harmonikus felnőttkoráért megtehetünk. 

 
A szemét-kérdéssel mindenkinek foglalkoznia kell. Remélhetőleg, a szelektív hulladékgyűjtők már nálatok is használatban vannak. Ugye, Ti is tudjátok, mi hova kerül?
Ám ha még támogatóbbak szeretnétek lenni Földanya irányában, mi lenne, ha csökkentenétek a szemét mennyiségét – kreativitással is? A kislányommal vannak feszült pillanataim – míg be nem látom, milyen igaza van! -, amikor én már kidobnám a kukába a kis papírcetliket, ő meg lecsap: anya, ezt még fel tudom használni! Be is bizonyítja, azonnal munkához lát, és valami csodás alkotás jön létre az általam hulladéknak bélyegzett fecniből az ovis kezek között. 
Az ötleteknek vége nincs – elég beírni a google-be, hulladékok újrahasznosítása gyerekekkel, és máris kinyílik a gyermeki – szülői tapasztalati kincsestár előttünk, amelyből meríthetünk. Készítettetek már például műanyagból házikókat? WC-papír gurigákból állatkerti állatokat? Festett műanyagból csodaszép nyakláncot? A gyerekek különösen érzik ezt: bármiből bármi készíthető! 
 
pillangó wc-papír gurigából
milk

 

Mi itthon csináltunk már kupakokból memóriajátékot, lehasított papírszeletekből tündérszoknyát, szívószálból különféle mértani alakzatokat, virágnak szárat (rajta maga a virágzat papírból készült). Tovább is van, mondjam még? 


Nem mondom – mondjátok inkább Ti.

Írjátok meg nekünk a meseldel@hamubansultpogacsa.hu címre, Ti mit alkottatok hulladékból a gyerekekkel,

és fotót is feltétlenül küldjetek hozzá – január 20-ig.

A beküldők között kisorsolunk egy könyvet Szabó Virágtól

A Bolygóért, gyerekekkel avagy Környezetvédelem, játékosan 2.

2022. január 7.

Szabó Virág írása

       Ha már bajban van a világ, a tudósok is a vészharangokat kongatják, mi lenne, ha mi is komolyan vennénk felelősségünket? Magunkra öltenénk szuperhős jelmezünket, és kis lépésekkel hosszútávon nagy tetteket hajtanánk végre – gyermekeinkkel közösen – egy szebb jövőért? A szülői jó példa a legmarkánsabb hatás, amit csemetéink harmonikus felnőttkoráért megtehetünk. 
 
       A mai környezetvédelmi tanácsommal lehet, hogy nem leszek túlságosan népszerű. Mégis érdemes elgondolkodni rajta, már csak azért is, mert kutatók is megerősítik: a magas hőmérséklet a lakásban nem egészséges az emberi szervezet működése szempontjából.
       Mi az, ami a nappali kiegyensúlyozottsághoz optimális? Leginkább a 18.5 legfeljebb a 20.5 fok, de éjszakára, a harmonikus alváshoz még ez is soknak számít (kivéve persze, ha kisbaba van a házban). Magas hőmérsékletben nem tudunk elég mélyen és nyugodtan aludni, ezért rendszeresen felriadunk, ennek okáról mit sem sejtve. A nyálkahártyánk is kiszolgáltatottabb a meleg hálószobában, és ez lehetőséget ad a betegségek kialakulására. A hangulatunk is jelentősen javulhat hűvösebb közegben. Egyébként a hőmérséklet-csökkentés nem csak egészségünk szempontjából javasolt, a fűtésdíj (már mínusz egy fok több ezer forintot jelent havonta) és a fűtéssel elhasznált energia is csökkenthető általa, azaz a családi kassza és Földanya is hálás lesz mértékletességünkért.
       Ha a nappali 20 fok számodra kevésnek bizonyul, érdemes a szent cél érdekében pulóvert, meleg zoknit húzni, és máris megoldódott a probléma. Általános hiba, hogy a fűtőtest a vastag függöny, esetleg bútor mögé kerül, így akadályozzuk a meleg áramlását. A téli szellőztetéssel is legyünk tudatosak: egy nagyon rövid, intenzív levegő-áramoltatással jobban járunk, mint a hosszas ablaknyitással. És akkor az ígért játékok mára: 
  1. Kipróbáltátok már, hány zoknit tudtok magatokra húzni egyszerre? Képzeljétek el, hogy a rekorder ebben egy horvát férfi, egyszerre 150 zoknit tud egy-egy lábára felhúzni, 45 perc alatt. Megpróbáljátok felülmúlni a teljesítményét? Időmérés indul! 
  2. Mi lenne, ha kipakolnátok a ruhásszekrényt, és kipróbálnátok, összesen hány ruhadarabot tudtok magatokra venni? Nyugodtan gondolkodhattok kiegészítőkben is: jöhet az a kalap, sapka, sál is… Hogy öltöznétek fel a meglévő ruhakészletből egy expedícióra az Északi-sarkon? 
  3. Mi lenne, ha kivágnátok kartonpapírból egy babát? És mi lenne, ha mindenféle alkalomra ruhákat terveznétek neki? Aztán mehet a szerepjáték is… Ma hová készül a baba? Boltba, partira, strandra vagy síelni? Milyen évszak is van? 🙂 Milyen időjárás? 🙂

MIt tettem ma a világ megmentéséért 1.

2022. január 7.

kis adrienn2

Kis Adrienn írása

Boldog Új Évet, és egy Boldog Zöld Bolygót kívánok nektek!
 
       Azzal szeretném indítani ezt a frissen született rovatot, hogy elmondom, hogyan is jutottam idáig, hogy leírjam itt nektek a mindennapi apró lépéseimet, amivel megmentem a világot – persze képletesen szólva. 
Vagy mégsem? Hisz ha nem tenném meg azokat (legyenek bármennyire is csak pici cseppek a tengerben), akkor a mérlegnek a másik serpenyőjébe esnék, vagyis rosszabbá tenném a helyzetet. Akkor már mégiscsak jobb, ha inkább jobbá teszem, ha csak picit is, nem?
       Nem vagyok sem megmondóember, sem szélsőséges sötétzöld, a klímaszorongást ébresztő motivációnak tekintem, és nem vagyok tökéletes sem – mindössze abban a kis szeletkéjében a világnak, amiben élek, és amire van rálátásom (és talán egy kis ráhatásom is) ott megteszem, amit tudok. És próbálok mindig egyre többet tenni.
       Szóval, a háttérsztorim, amiért belefogtam ebbe az egészbe:
       Szelektíven gyűjtöm a szemetet. De nagyon. Papír, műanyag, üveg, gyógyszerhulladék, világítótestek, elektronikai hulladékok, veszélyes hulladékok – minden a helyére kerül, plusz komposztálom ami komposztálható, satöbbiMint sok millió ember még rajtam kívül. Hosszan tudnám még sorolni azt is, hogyan igyekszem elérni, hogy minél kevesebb hulladék keletkezzen nálunkA gyerekek ebbe nőttek bele, ők is figyelnek erre, ha valamiről nem tudják eldönteni, hová való, akkor kérdeznek – kukába nem kerül olyan, ami biztosan nem odavaló. Ebből is vagyunk jó párszázezren, bízom benne… Mosható pelusozás, mosódióval mosás, környezetbarát tisztító- és kozmetikai szerek – ezek 15 éve még extrémnek számítottak, amikor a gyerekeim abban a korban voltak, ma már sokkal elterjedtebbek. És rendszeresen, szervezetten szemetet szedünk a lakóhelyem környékén. És ezekkel nem magamat akarom fényezni, csak szemléltetem, hogy miért is éreztem eddig úgy, hogy én azért elég sokmindent megteszek, ami egy környezettudatos embertől elvárható, és ebből a szempontból hátradőlhetek…
       Aztán nemrég szembesültem vele, hogy valamit mégsem csinálok jól (többek közt, persze, de most csak a környezetvédelemről van szó :-))
       Szóval lehet hogy én kicsit tényleg túlzás vagyok (környezetvédelmi szakmérnökként szakmai ártalomnak is tekinthetjük), de hogy a két legközelebbi barátnőm (25 éve ismerjük egymást, szemtanúi a fent részletezett tevékenységeimnek) közül az egyik a szemem láttára bele akarja önteni a használt sütőolajat a mosogatóba, a másik pedig a kiürült borosüveget rutinszerűen kidobja az ételmaradék mellé a kukába… hát az szíven ütött. Valamit mégsem csinálok jól, ha még ők sem értik
       Mert az, hogy egy halovány mosoly kíséretében kiemelem az üveget a kukából, beleöntöm az olajat és hazaviszem rendesen kidobni – az nem a jó megoldás. 
Kénytelen voltam igazán belegondolni, hogy ami számomra természetes, és azt gondolom, hogy ma már a csapból is ez folyik, az mások számára lehet hogy csak maszlag? És, főleg: a gyerekeiket nem erre nevelik?
Mivel lesz előrébb a világ, ha én csak csendben, lehajtott fejjel, szinte szégyellve magam, kicsempészem azt a pár kiürült üveget? Akkor tényleg csak egy csepp maradok a tengerben… 
       Úgy döntöttem, hogy inkább apró lábnyomokat szeretnék hagyni.
       Itt.
       Amiket esetleg követni lehet.
       Jöttök?

A Bolygóért, gyerekekkel avagy Környezetvédelem, játékosan 1.

2022. január 3.

Szabó Virág írása

Ha már bajban van a világ, a tudósok is a vészharangokat kongatják, mi lenne, ha mi is komolyan vennénk felelősségünket? Magunkra öltenénk szuperhős jelmezünket, és kis lépésekkel hosszútávon nagy tetteket hajtanánk végre – gyermekeinkkel közösen – egy szebb jövőért? A szülői jó példa a legmarkánsabb hatás, amit csemetéink harmonikus felnőttkoráért megtehetünk. 

 

     Mi lenne, ha például mától tudatosabban bánnánk az elektromos árammal? Amikor kimegyünk a szobából, egyszerűen lekapcsoljuk a villanyt, ennyi az egész. Ha kedvünk van hozzá, játszhatunk – persze szigorúan csak környezetvédelmi okokból 🙂 – gyertyafénynél árnyjátékot, elemlámpával “kapd el a pókot” játékot, amikor is a fényt kell kergetni, elkapni, vagy üldögélhetünk akár egy gyertya fényénél, fejből mesélve egymásnak, régi családi történeteket felidézve. Megvan ennek a hangulata, nagyon is! Kapcsoljátok le gyorsan a villanyt a szobában! Egy játékos az elemlámpával megvilágít egy-egy tárgyat: kitalálják a többiek, mi az? Lehet persze tapogatós játékot is játszani sötétben – de még mennyire! Tárgyakat elrejtünk egy pléd alatt – kitalálják a többiek, hogy mik azok? Vagy még fénynél megmutatunk tíz játékot, majd sötétet varázsolunk, és egy játékot elrejtünk a tízből. Ki kell tapogatni a maradék kilencet, és kitalálni, melyik tűnt el… Ha népes a család, sötétben egymást is kitapogathatjuk – kinek az arcát ismerjük meg tapintás alapján? Jó kis sikítozós, izgalmas felismerős játék lehet!  Ha a gyermek fél a sötétben, mi akkor se ijedjünk meg – oldjuk fel szorongásait játékkal. Bebújunk például egymás mellé az ágyba, és tárgyakat mondunk a sötét szobában. A feladat: a gyermekünk megvilágítja az említett tárgyat elemlámpával. 
     Ugye, ennyi izgalmas játéklehetőség mellett már nem is olyan fontos az a lámpafény? 🙂
     Ha pedig még nagyobb tett végrehajtására vállalkoznánk, cseréljük le a villanykörtéinket energiatakarékosra.
     Tudtátok, hogy van egy izzó az USA-ban, ami 1901 óta folyamatosan világít egy tűzoltóságon? 
     Persze az energiatakarékosság sem ok arra, hogy fényárban úsztassuk a lakás összes szobáját, ugye? 

Mesélj, kérdezz, beszélgessünk!

meseldel@hamubansultpogacsa.hu