Hamuban Sült Pogácsa

Skita Erika és Turáni Szabolcs 2010. óta segít szülőknek, gyerekeknek és pedagógusoknak abban, hogy az érzelmi intelligencia készségeiket a gyakorlatban is használni tudják. Két iskolás gyermek szüleiként a mindennapokban is tapasztalják, hogy ezáltal mindannyian jobban kommunikálnak, könnyebben meg tudnak oldani egy-egy nehéz helyzetet, és el tudják fogadni azt is, ha más véleményt hallanak. Velük beszélgettünk.

Tanfolyamaikon a gyakorlatra fókuszálnak, a termékeik pedig azt segítik, hogy minél többen tudjanak jól élni az érzelmi intelligencia adta lehetőségekkel.

Kis Adrienn: Az állami oktatási rendszer a gyerekek teljesítményét csak számszerűsítve értékeli. Még nagyobb hiányossága, hogy az értelmi intelligenciát tekinti egyedül a siker mértékének (tisztelet a kivételnek). Ti, az Értsünk szót! családi vállalkozásotokkal az érzelmi intelligencia alapvető fontosságának hirdetését tűztétek ki célul. Összefoglalnátok röviden, mi is az érzelmi intelligencia? Miért fontos, hogy gyermekeink megtanulják az érzelmi intelligencia készségeit jól használni? Hogyan fejleszthető az EQ?

SE-TSz: Az érzelmi intelligencia nem is egy, hanem több részkészségből álló készségcsoport. Mindannyian születünk valamilyen hozott értékkel, ám szerencsénkre ez az életünk során bármikor, folyamatosan és plafon nélkül fejleszthető. Ahhoz, hogy az érzelmi intelligencia készségeinket használni is tudjuk, és ne csak elméleti információ maradjon számukra a téma, a következő lépésekre van szükség:

Először is, fel kell ismernünk és beazonosítanunk a saját érzelmeinket egy-egy helyzetben. Ezeket meg kell tudnunk nevezni. Ezt követően pedig úgy kifejezni a környezetünk felé, hogy az ne legyen bántó. Ez azt hiszem már nem egyszerű feladat.

A második lépcsőfok, amikor kezelni is tudjuk saját érzelmeinket, azaz nem hagyjuk, hogy eluralkodjanak rajtunk és átvegyék az irányítást.

A harmadik lépcsőfokra ott és akkor lépünk fel, amikor képesek vagyunk egy adott szituációban a másik fél érzelmeit beazonosítani – vagy akár csak megtippelni –, és tudunk empátiával fordulni a másik felé.

A negyedik lépcsőfokra jutva már az adott helyzet körülményeire is figyelemmel tudunk lenni.

Az ötödik lépcsőfokon pedig össze tudjuk állítani az eddigi információkat egy egységgé, azaz meg tudjuk hozni a helyzetnek megfelelő, lehető legjobb döntést.

Ez így leírva is nagyon hosszúnak tűnik, hiszen minden egyes lépésre figyelnünk kell és gyakorolni ezt a folyamatot, lépésről-lépésre, újra és újra, míg már elég jól megy. A tudatos fókusz elengedhetetlen. Ezért is nagy az ellentét a képzet – az érzelmi intelligencia valami megfoghatatlan, elvont dolog – és a valóság – a nagyon tudatos, mérhető haladás – között.
A mai szülői generáció életéből gyerekként kimaradt az érzelmi intelligencia megtanulása és fejlesztése. Látjuk is, hogy komoly problémát jelent a legtöbb felnőtt számára a saját érzelmeiről beszélni vagy tekintettel lenni a másikéra.
Azok az oktatási intézmények és azok a cégek sikeresek, amelyek olyan légkört, kultúrát tudnak teremteni, hogy a gyerekek, illetve a felnőttek is jól érezzék benne magukat. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy tekintettel legyünk az emberi oldalra is – az érzelmekre, a motivációkra, azokra az információkra, amelyek alapján meghozzuk a döntéseinket… Mert ott tudjuk kihozni magunkból a legtöbbet, ahol jól érezzük magunkat. Ahol azt érezzük, hogy elfogadnak és értékelnek bennünket. Aki ezt felismeri, hatalmas előnyre tesz szert.

Az EQ fejlesztésére mindig a gyakorlat a legjobb, amikor példákon keresztül tudjuk működésbe hozni a saját készségeinket. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy ismerjük meg önmagunkat – néha megdöbbentő, hogy mennyien gondolják azt, hogy olyanok, mint tíz évvel ezelőtt, holott az azóta szerzett tapasztalat mindenképpen alakított rajtuk; vagy nem tudják megfelelően használni az egyébként rendelkezésükre álló készségeiket. Mi megtanítjuk a szülőket, pedagógusokat, gyerekeket az otthoni és az oktatásban használható megoldások működtetésére. Mivel nem tudunk mindenütt jelen lenni, így saját fejlesztésű termékeket is kidolgoztunk, hogy azok a segítségükre lehessenek. A másik oldalon pedig cégeknél dolgozunk hasonlóképpen, hiszen számukra is jelentős feladat, hogy olyan légkört teremtsenek, ami megtartó erővel bír és hatékonyságra ösztönöz.

KA: Sok szülő gondolhatja azt, hogy nem szükséges kifejeznie gyermeke iránti szeretetét, hiszen az úgyis magától értetődő. “Szeretlek téged” – sokak számára elcsépelt frázisként hangzik. Hogyan lehetne úgy értelmezni ezt, hogy mind a szülő, mind a gyermek számára egyértelmű legyen a szó mögötti tartalom? Hogyan kell jól szeretni?

SE-TSz: Szerintem nincs olyan gyerek, aki túl sok “szeretlek”-et hallott volna. Aki eleget hallott – olyat, ami mögött tartalom is van –, annak lesz önbizalma, és bele mer vágni olyan dolgokba is, ami előbbre viheti a világunkat, mert elhiszi magáról, hogy képes rá. Mert valaha, még gyerekként segítették abban, hogy higgyen magában. Látjuk ennek pozitív példáit a hozzánk forduló szülőknél, de még inkább látjuk ennek hiányát. Hatalmas lelki erőt ad, ha a gyerekünk hallja, hogy szeretjük, hogy fontos nekünk. Ráadásul úgy, hogy ez a szeretet feltétel nélküli, tehát nem függ attól, hogyan viselkedik a gyerek.
Kísérleteztem egyszer a mára már nem annyira kis fiammal. Megkérdeztem tőle jónéhány szituációban, hogy vajon szerinte szeretem-e. Ilyeneket, mint például, hogy szeretem-e őt, ha nem pakol el maga után, vagy ha veszekszik a testvérével, vagy ha nem eszi meg a vacsoráját… annyira lélekmelengető volt hallgatni, ahogy minden egyes kérdésemre igen volt a válasza. És ez a kiskamaszkorban, a saját értékeik megkérdőjelezésének korszakában nagyon-nagyon jól jön majd. A felnőtt korról pedig nem is beszélve.

KA: Minden gyerekre és családra egyformán alkalmazhatók a Ti módszereitek – a szeretetnyelvek különbözőségére való tekintettel?

SE-TSz: A mi munkánk alapvetően onnan indul, hogy a saját érzelmeink felismerése és kifejezése legyen a nulladik lépés. Ugyan csak a viselkedésünk jelenik meg a külvilág számára láthatóan, ám azon nem tudunk változtatni úgy, ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy mindez miből indul ki. Azt valljuk és képviseljük, hogy bármilyen szituációban bármilyen érzelem megengedett és elfogadható, nincs egy egységes “érzelmi szabálykönyv”, hogy kinek hogyan kellene éreznie vagy reagálnia az egyes helyzetekben. Az azonban nem mindegy, hogy a bennünk megjelenő érzelmeket ezt követően hogyan irányítjuk. Fontos, hogy el tudjuk fogadni, hogy az adott helyzetben bárki – legyen az a gyermekünk vagy a párunk – másként reagál, mint ahogyan mi tennénk. Az empátia nélkül nehezen tudunk jó kapcsolatokat fenntartani.
Minden család más, nem hiszünk az uniform megoldásokban. Mi lehetőségeket mutatunk, eszköztárat állítunk össze, hogy mindenki azt választhassa ki magának, ami a számára és a családja számára a legmegfelelőbb. A legfontosabb, hogy senki ne érezze magát eszköztelennek.

KA: Adele Faber és Elaine Mazlish Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje c. könyve alapján világszerte tartanak tanfolyamokat szülőknek. Magyarországon jelenleg Ti szerveztek Beszélj úgy… tanfolyamokat. Mesélnétek a módszer alapgondolatairól? Mire számíthatnak, akik beiratkoznak hozzátok, mennyire nehéz elsajátítani a szeretetteljes nevelésnek ezt a módszerét?

SE-TSz: A módszer már negyedik évtizede segít a szülőknek világszerte. Az alapgondolata dr. Haim Ginott pszichológustól származik, akit a szakirodalom az érzelmi intelligencia atyjának tart. Talán nem véletlen, hogy mi is ezen a területen haladtunk tovább.

Az alapgondolat az, hogy az érzelmeik fontosak, és legalább ennyire fontos, hogy foglalkozzunk velük és reagáljunk rájuk. Ha a gyerekünk arra panaszkodik, hogy fáradt, ne mondjuk azt neki, hogy idáig csak a kanapén heverészett, mitől lenne fáradt? Ha úgy érzi, nincs barátja, ne azt kezdjük el bizonygatni, mennyien szeretik, inkább ismerjük el, hogy nem lehet könnyű, ha úgy érzi, hogy egyedül van. Egészen más reakciók születnek meg a gyerekekben is ilyenkor. Az együttműködésre építünk a szófogadás helyett, problémamegoldásra büntetés helyett, és megmutatjuk, milyen az a dicséret, ami valóban jó hatással van a gyerekünk önbizalmára és mi a baj az olyan dicsérettel, mint az “ügyes vagy”.
A tanfolyam kifejezetten a gyakorlatra épül, sok-sok aktivitásra és saját élményre számíthat minden résztvevő. A mi gyerekeink immár 11 éve ebben a rendszerben nevelkednek, és elmondhatjuk, hogy remekül működik mindez hosszú távon is. Persze elkötelezettség és odafigyelés nélkül nem megy. Azt sosem mondanánk, hogy egyszerű átállni a gyerekkorunk rögzült frázisairól erre a kommunikációra, ám mindenképp megéri. Ezt erősíti a nálunk tanult több száz szülő tapasztalata is.

KA: Véleményetek szerint maradéktalanul érvényesek-e az amerikai szerzőpáros 1980-ban írt megállapításai a mai gyerekek nevelésére is, akik már ebbe a felgyorsult, digitalizált világba születnek bele?

SE-TSz: Szeretjük azt gondolni, hogy azért, mert a világ felgyorsult körülöttünk, mi magunk is gyorsabbak lettünk. Pedig ez nem így van. A gyerekeink számára ugyanúgy fontos a meghitt beszélgetés, a közös élmények, a figyelem, ami csak nekik szól. Sőt, legyünk egészen őszinték: nekünk felnőtteknek is. Ezeket pedig nem lehet felgyorsítani.
Persze, a példákban már nem vonalas telefonról beszélünk, hanem okostelefonról, de az üzenet és a szülő-gyerek kapcsolat lényege nem változott: a gyerekünk felé irányuló szeretet feltétel nélküli, ám az erről szóló kommunikációt néha nem árt tanulni, hogy a másik fél is úgy értse, ahogyan mi gondoltuk.

Részletek a tréningekről a https://ertsunkszot.hu/beszelj-ugy-trening oldalon.

Útravaló gyerekeinknek – avagy mit adjunk a gyerekeknek a hamuba sült pogácsa mellé, hogy boldogok legyenek?
https://tanfolyam.ertsunkszot.hu/konferencia-2020