Hamuban Sült Pogácsa

Virág Kriszti: Az életem kacifántosan indult, erdélyi apával, székesfehérvári anyával, ajándékgyerekként. Németországban születtem és éltem 13 évet, ahol minden viszontagságnak kitéve, egy bullying környezetből hozott el édesanyám, a testvéremet és engem. Megelégelte az atrocitásokat, otthonra vágyott, kereste a folytatást itthon. Folyamatosan járta a helyi sulikat, melyik lenne az, amelyikbe el tudja képzelni, hogy megfelelő gondossággal, rugalmassággal és képességfejlesztéssel fordulnak felénk. Én akkor már a negyedik nyelvet tanultam, a testvérem is túl volt egy osztály átugrásán, nem voltunk ‘könnyű’ esetek, ami a szabályokat illeti. Itt, Agárdon látta meg a környezetben és az iskolaigazgató személyében azt a rugalmas hozzáállást és Dumbledore-i gondolkodást, ami végül odavezetett, hogy az osztály, amibe kerültem, azóta is a stabil baráti hátterem. Nem véletlen, hogy amikor családalapításra került sor, visszaköltöztünk a férjem gárdonyi gyermekkori otthonába, a jó emlékek idekötnek. Két kislányunk van, Szonja (3.5) és Leticia (14 hónap), velük fedezzük fel újra a környéket.

HK: Mivel foglalkoztál az utóbbi években?

VK: Amióta az eszemet tudom, mindig valamilyen projekttel. Kreatív anya mellett nőttem fel, sok területre betekintést nyertem, így nehéz volt eldöntenem, hogy mit is csinálnék a legszívesebben. Három szerteágazó választásom volt a felvételi listán: idegenforgalom-turizmus, anglisztika és marketing. A vicc az, hogy azóta is mindhárom területen dolgozom: trénerként alkalmaznak, a marketing mindenhez elengedhetetlen és most épp lakossági-turisztikai problémát oldok meg a saját környezetemben. Képességfejlesztőnek tartom magam, trénerként dolgozom egy IT cégnél, és magamat is fejlesztem folyamatosan.

HK: Miért éppen a zöldítést tűzted a zászlódra? Honnan jött az ötlet?

VK: Tavaly szelektív szemétbegyűjtés előtti napon szembesültem a spájzunkban felhalmozott egy zsáknyi szeméttel. Kiborítottam a zsákot és kilistáztam, hogy miből áll össze családunk szemete. 32 doboz tej, 42 üveg PET, 20 csomag felvágott-doboz, 11 doboz gyümölcslé és sorolhatnám tovább, ami teljesen átlagos mennyiség egy teljesen átlagos családban. Pontosan egy éve kezdtem elmélyülni a témában, azzal az elhatározással, hogy a saját szelektív szemetemet csökkentem. Akkor találkoztam zero waste elvekkel, 7R-rel, hulladékszabályozással, lokális problémákkal, és megoldási lehetőségekkel. A hangsúly a megelőzésen van és az újragondoláson, de ezt saját életminőség-elemzés nélkül nem tudod meglépni. 

HK: Kriszti, mit takar az általad rendszeresen használt megnevezés „MumGoesGreen”?

VK: Szó szerint azt jelenti, hogy “anya zöldre vált”, de több van mögötte. A személyes blogomnak is ez a neve a facebookon – a Velencei-tavi fenntartható közösségért dolgozom, aminek munkacsoportjai is vannak már. Két nagy területet próbálok megreformálni, szemléletet válta(t)ni az anyai felelősségi körön belül. Március óta „Zöld nappali” foglalkozásokat tartok a velencei Green Residence  Élményközpontban, ezeket öt anyukával indítottam el. Célunk egy saját tér létrehozása a kisgyerekes szülőknek, olyan anyukáknak, akiknek én-időre, munkaidőre, vagy közösségre van szükségük. Az anyukák szituációja szerintem nehezült az elmúlt években, nem feltétlenül a munka mennyisége, inkább a társadalmi, közösségi elegyéniesedés miatt. Manapság nincs feladatmegosztás, nem laknak együtt generációk és teljesen másképp állnak hozzá az anyasághoz is az emberek. Az anya már természetes módon kezeli, hogy a gyermek mellette van, nem feladatként, hanem élethelyzetként éli meg. Az élethelyzet logisztikai megoldásai viszont nincsenek megteremtve a Velencei-tó körül. Egy év alatt 300 fő költözött ide hivatalosan, de nincs egy épkézláb anya-baba szoba Gárdonyban, egy étterem, ahova úgy ülnél be, hogy a gyereked nem rohangál az asztalok között, egy kávézó, ahol nyugodtan tudsz dolgozni a laptopodon, miközben a gyerkőcödet biztonságban tudod. A Zöld Nappali a saját igényemből jött létre. Egy nagy nappaliban, közösségként figyelünk a gyerekekre, amit folyamatosan “zöldítek”, a tisztítószertől a gyerekig, mindenre ügyelve. Bizonyítani kívánjuk azt is: nem ciki segítséget kérni, kell és szükséges az én-idő, hiszen ha Te, mint anya, ki vagy facsarva, vagy nem tudod csinálni, ami motivál, akkor miből tudsz adni a családnak? A MumGoesGreen elnevezés mellett szívem szerint bevezetném a MumGoesClean fogalmat is: legyen rend otthon, mire hazamész a Zöld nappaliból. Lehet, hogy ez lesz a következő közösségi megoldandó feladat, majd egymásnál takarítunk 

HK: Milyen kép él benned a szemléletformálásról Gárdonyban és a Velencei-tó partján?

VK: A MumGoesGreen-en keresztül szeretném a legkisebb egységtől (a család) a legnagyobb gazdasági egységig végigjárni a hulladékmentesség elvét: legyünk mi Magyarország első zero-waste-tava! Tudom, hogy meg tudjuk csinálni, van egy teljes koncepció a fejemben. A lényeg, hogy közösségi összefogással, lépésenként, hatékonyan oldjuk meg a problémákat. Képesek vagyunk a változtatásra, a Velencei-tó körül mindenünk megvan hozzá. Első lépésként egyesületet hozunk létre a már jól működő ‘Használd újra, Velencei-tó!’ mozgalomból, hiszen gazdasági entitásként erősebb ráhatással tudunk lenni a környezetünkre. Kreatívak vagyunk, pozitív hulladékélményt nyújtunk a gyerekeknek, családoknak.

HK: Mit üzensz az Olvasóknak?

VK: Hívok mindenkit, hogy írjuk együtt a zöld mesét! Gyertek ki az Ütős fesztiválra, amit most együtt zöldítünk ki egy közösségi pohárPonttal és figyeljétek, hogy a ti ‘karaktereitek’ hogyan haladnak a térképen.

A röpke két és fél órás beszélgetés végén Kriszti ünnepélyesen átnyújtotta nekem az első könyvet a személyes RePolcáról, amiről még fogunk hallani. Zakarné Varjas Kata, „GEO, a környezettudatos kiskamasz” című könyvét hozhattam el. Majd egy közös fotó a találkozónknak nyugodt, barátságos helyszínt biztosító zero waste szellemiségű cukrászhölggyel és a levegőt nem szennyező biciklimre pattanva hazatértem tudósítást írni nektek a Velencei-tó kizöldítéséről, telis-tele inspirációval a saját háztartásom kizöldítésére. Végszó: „Döntés kérdése tenni – jót.”