Hamuban Sült Pogácsa

A holisztikus gyermeknevelés magazinja

Támogató kommunikáció a gyermeknevelésben

2020. február

Otthonokkal suttogó

Bahul Kriszti interjúja

konkoly rozsa kicsi

Interjúalany: Konkoly Rózsa

Az otthon ereje a családi kommunikációban

Az otthonunk az a hely, ahol feltöltődünk és igazán önmagunk lehetünk. A külvilág felé viselt álarcainkat, szerepeinket ledobhatjuk. A ház adja azt a biztonságos bölcsőt, ahol minőségi időt együtt töltve kapcsolódhatunk szeretteinkhez. Ahogy az emberi kapcsolatainkat folyamatosan ápoljuk, ugyanúgy az otthonunkat is gondozni, alakítani kell a teljes harmónia fenntartása céljából. Konkoly Rózsát – Otthonokkal suttogót kérdeztük az emberi kapcsolatok és a térrendezés közötti összefüggésekről.

 

 

Bahul Kriszti: Konkoly Rózsa így nyilatkozott az anyaságról egy 2014-es interjúban, amikor még, mint divattervező, azaz szakrális öltözéktervező tevékenykedett: „Mert lehet szeretni a divatot, de az életben nem a hivatás a legfontosabb. Sokkal értékesebb dolgok vesznek körül minden embert. A sikerek múlandóak. Jönnek, mennek, de az emberi értékek állandóak. Senki nem fogja megköszönni, hogy sikeres lettem, ha közben nem vagyok ott az óvodában vagy a farsangon, az úszáson, és nem ölelem át a fiamat, akkor, amikor szeretném.” Az otthonunk kialakítása ugyanúgy hatással van ránk, mint az, hogy kikkel vesszük körbe magunkat. Sokszor nem értjük, hogy miért vagyunk fáradtak, kedvtelenek. Elmondanád nekünk, hogy miért fontos otthonunk tudatos megtervezése és ebben miként segíthet minket a vaszati, a védikus térrendezés?

Konkoly Rózsa: Fontos felismerés, hogy minden vallásban és spirituális kapcsolatteremtésben az emberi testet is felépítő elemeket használják. Teret adnak a levegőnek, földnek, tűznek és víznek. Emberi gondolattal, szándékkal, imával, szeretettel aktivizálják ezeket. Van egy egységes alap, ami mindent működtet. A védikus térrendezés ezt az egyetemes tudást veszi alapul. Az otthonon belül teret ad minden elemnek és vele egyidejűleg minden lakónak is. Tiszteli a család minden lakóját, teret ad számukra. Itt fontos tudatosnak lenni, hiszen egy család akkor kiegyensúlyozott, ha mindennek és mindenkinek van saját felülete. Gondolok itt arra, hogy szükség van a közös időtöltéshez a nappalira, de épp ennyire fontos a felnőttek közös területének a tiszteletben tartása is. Ezen felül nagyon fontos szerepe van az asztrológiának, ami térrendezésben éppen annyira lényeges, mint a Földnek a Hold és a Nap tánca.

 

BK: Magazinunk jelenlegi számának fókuszában a családon belüli kommunikáció és a szeretetnyelvek állnak. Szerinted az otthonunk elrendezésével tudunk-e hatni a családon belüli nyitott, őszinte légkör megteremtésére? Például arra, hogy milyen hangulatban és minőségben telik a közös vacsora és beszélgetés az ebédlőasztalnál vagy mennyi időt töltenek együtt a családtagok?

KR: Ez nagyon összetett kérdés. Azt gondolom, a lényeg abban rejlik, hogy mindenki magabiztos és őszinte lehessen az otthonában. Akkor lehet jókat beszélgetni, ha bátran vállalhatjuk a véleményünket. Ha nincs a családban felesleges feszültség és senki nincs elnyomva. A vitákat, robbanékony hangulatot például generálhatja a rosszul használt tűz az otthonon belül. Például van egy kandalló a középpontban. Az ebédlő helye is okozhat folyamatos feszültséget, ha nem megfelelő égtájon kap helyet. Okozhat állandó stresszt a rossz anyagi helyzet. Ennek forrása az észak-dél tengelyen helyezkedik el. Nehezítheti még a fáradtság a család hangulatát. Mindenkinek figyelembe vesszük az egyéni égtáját és annak megfelelően helyezzük el az ágyát. Az elfogadás és a megértés mindennél fontosabb. Az anya lelke és érzelmei, szerintem mindenek felett állnak, hiszen neki kell kötéltáncot járni a család minden tagja között, hogy béke legyen. A vaszati a férfit helyezi előtérbe, hiszen tőle függ az egész család stabilitása és napi betevője. Mint otthonokkal suttogó komplexen tekintek az egész egységre.

 

BK: Te két kisfiú anyukájaként, mit gondolsz, hogyan lehet tanítani a gyerekeket saját belső érzelmeik, igényeik megfogalmazására és kimondására a szüleik felé?

KR: Számomra az első és legfontosabb, hogy felismerjék, mit éreznek. Tudja a gyermekem, hogy milyen az, ha dühös, csalódott, mérges, vagy fáradt. Ismerje az érzések közötti különbséget és ne csak letudjuk annyival, hogy valami baja van. A szívem szakad meg, mikor rászólnak egy gyermekre, hogy csúnya dolog sírni. Számomra a legfontosabb, hogy engedjem kimutatni neki az érzéseit, merje kifejezni a hangulatait. Akkor van miről beszélni és van mit megoldani. Amíg nem ismerjük a forrást, addig segíteni sem tudunk rajta. A legérdekesebb az, hogy ilyen hozzáállás mellett a fiaim nem szoktak hisztizni, nem verik magukat a földhöz, ha kérek valamit. Egyszerűen megértjük egymást és figyelünk az érzéseinkre. Tudják, hogy egyenrangú tagjai a családunknak és az ő érzéseik ugyanolyan fontosak, mint az enyémek. Ismerik, ha nekem vannak fájdalmaim és nem titkolom el a véleményemet. A másik, amiről rengeteget beszélgetünk, az a nézőpont. Igyekszem megértetni velük, hogy tisztelni kell más emberek hitét és véleményét, hiszen az ő cipőjükből más a világ. Ez a legbonyolultabb feladat, amikor a védikus kultúra elemei felfedezhetőek az otthonunkban, jógázni járok, de a karácsonyt tartjuk, és a fiúk református oviba és iskolába járnak. Zavaros a mai világ. A hatalmas szabadság és információáramlás befogadásához is fel kell nevelni az társadalmat, nem csak az elolvasásához. Én ezen dolgozom. Megértetni velük, hogy mindenkinek igaza van.

Mesélj, kérdezz, beszélgessünk!

meseldel@hamubansultpogacsa.hu