Hamuban Sült Pogácsa

       Jean-Paul Jaud bio-forradalomról szóló, nagyhatású dokumentumfilmjét, a Vigyázat, ehető!-t néhány éve vetítették a hazai mozik. A kitűnő rendező akkor interjút adott Szabó Virágnak – és ez az interjú ma is nagyon aktuális. Elhoztuk a Hamuban Sült Pogácsa olvasóinak is.

Jean-Paul Jaud: A Vigyázat, ehető! – A francia bioforradalom című film sikerét valószínűleg az adja, hogy a téma egyre többeket érint világszerte. A rákos megbetegedések száma ugyanis rendkívül magasra szökött, aminek fő okai az egészségtelen táplálkozásban és a környezeti ártalmakban kereshetők. Európában e betegség kialakulása 30 százalékban a környezetszennyezéssel, 40 százalékban pedig az élelmiszerekkel hozható összefüggésbe, miközben a gyerekeket sújtó rákbetegségek száma évente 1,1 százalékkal nő. Otthonom, Franciaország kiemelkedően rossz eredményeket produkál. A 0 és 19 éves gyerekek körében éves szinten százezerre tehető a rák miatti halálozások száma, ami felettébb nyugtalanító. Az ember persze általában már csak akkor „kap észbe”, amikor maga is érintetté válik a kérdésben, és szerencséje van, ha még nem késő változtatnia. Így voltam ezzel én is. Megküzdöttem a betegséggel, és amikor meggyógyultam, eldöntöttem, hogy saját eszközeimmel fogom felhívni mások figyelmét a megelőzés fontosságára.

 

JPJ: Igen. Találtam egy rendkívüli személyt, a Barjac nevű dél-franciaországi kisváros polgármesterét, aki bátorságával valamennyiünk számára példát mutat: bio-forradalmat indított el azért, hogy a településükön egyre nagyobb számban jelentkező rákos megbetegedésekkel szemben felvegye a harcot. Felismerte ugyanis, hogy gyermekeik micsoda veszélyben vannak azáltal, hogy kemikáliákkal szennyezett táplálékhoz jutnak nap, mint nap, otthon és az iskolában. Minden ellenállással szembeszállva létrehozta hát a bio-menzát, ahol csak helyi termelők által előállított, egészséges élelmiszerekből főznek. Ezzel pedig elindított egy mozgalmat. A film ezt a folyamatot mutatja be. Úgy tűnik, nincs más megoldás, mint saját kezünkbe venni az irányítást, és egyéni változtatásokat eszközölve életmódunkban, példát mutatni másoknak. Úgy érzem, ebben a nehéz helyzetben csak a civil társadalom akaratereje érhet el komoly eredményeket.

 

JPJ: Franciaország mezőgazdasági szempontból jelentős, hiszen termőföldje a világ legjobbjai közé tartozik. Ám jelenleg a művelt területek két százalékán zajlik csak organikus gazdálkodás. Kilencvennyolc százalékban a természetellenes megoldások működnek. Vissza kell térnünk a természettel való harmonikus együttéléshez, méghozzá sürgősen, mert már így is nagy a baj.

 

JPJ: Tizenegyezer évig – a második világháború végéig – tulajdonképpen biotermelés zajlott az egész világon, függetlenül attól, hogy az adott ország gazdaságilag fejlett volt, vagy elmaradott. Sajnos 1945. után azonban néhány hatalommal bíró ember elhatározta, hogy kisajátítja a természeti erőforrásokat. Ekkor történt a „nagy fordulat”, amelynek következményei meglehetősen tragikusak ránk, és a következő generációkra nézve.

 

SzV: Bátorság kellett a film elkészítéséhez, és így a téma felvállalásához?

JPJ: Nem, bátorság máshoz kellett. Ahhoz, hogy szembe tudjak szállni az emberi butasággal.

 

JPJ: A tanúskodások sorozatát nehéz volt könnyek nélkül végighallgatni. Amikor a szülő vall gyermeke betegségéről, és a kamerába mondja az igazságot, rendkívül fájdalmas! Szerintem a film ereje ebben rejlik – a nyilatkozók titkának megosztásában.

 

JPJ: Az emberek a filmet jól fogadták világszerte, ez egyértelműen kiderült. Örülök, mert több mint háromszázezren mentek el a kedvéért, moziba. Ám ez még önmagában nem sokat jelent, hiszen a tettek mutatják majd meg, mennyire találta szíven őket az igazság. A tapasztalat az, hogy a film hatására sokan kezdtek hasonló akciókba, ám a kezdő lendület után a lelkesedés apadni látszik. A gazdasági világválságra hivatkozva a többség ismét visszahúzódott a segítő tettek gyakorlásától. Az emberek, akik úgy tűnt, hogy a film hatására felébredtek –visszaaludtak még egy kicsit. Pedig az idő sürget.

 

JPJ: A Föld biztosan forog tovább, csak talán egy idő után inkább nélkülünk. Ha nem változtatunk alapvetően gondolkodásmódunkon, méghozzá nagyon sürgősen, félő, hogy a bolygó bosszút áll, és ledobja magáról az emberiséget.

 

JPJ: Tizennyolc évvel ezelőtt Brazíliában, egy világméretű földvédelmi konferencián felszólalt egy tizenkét éves kislány, Severn Suzuki, és felelősségre vonta a felnőtteket a bolygó állapotáért. Ma Severn huszonkilenc éves, és épp gyermekét várja. Róla és üzeneteiről készítettem az új dokumentumfilmet, amely természetesen ismét ébreszteni kíván! A nagy kérdés az tehát: emberek, milyen jövőt hagyunk a jövő generációra?

 

Tolmács: Gál Katalin