Hamuban Sült Pogácsa

   „Ha a méhek valaha eltűnnének a Földről, az emberiségnek csak négy éve lenne hátra” – kongatják a vészharangot a környezetvédők az Einstein-idézetet hangoztatva. Pánikhangulatba zuhanás helyett a Hamuban Sült Pogácsa szerkesztője úgy döntött, megkérdez egy profi méhészt a tényekről. Szakács Milánnal, az érdi Szakács Méz tulajdonosával Szabó Virág beszélgetett.

Szabó Virág: Hogyan lesz egy mérnökemberből méhész?

Szakács Milán: Úgy, hogy a főállása mellé számára szimpatikus kiegészítő mellékfoglalkozást keres, amelyet szabadidejében végezhet, és bevételt is produkálhat belőle. Szeretem továbbá a friss levegőn való tevékenykedést, a méhészkedés ezt szintén megadja nekem. Szempont volt az is, hogy ne legyen azonnali értékesítési kényszer a tevékenység mögött; a méz sokáig eláll, nem úgy, mint a gyümölcs vagy a gomba. Az is közrejátszott a döntésemben, hogy kisgyermekes családapaként legyen időm a szeretteimre, vagyis a választott területet ne kelljen az év 365 napján aktívan művelnem.

SzV: Ezek szerint nem a méhek szeretete, óvása állt a döntésed mögött…

SzM: Kezdetben biztosan nem ez volt a fő szempont. A méhek iránti érdeklődésem folyamatosan növekszik. Fantasztikus élőlények, akiktől bizony sokat tanulhatnánk, mi, emberek. Rendkívüli élmény figyelnem a közösségi életüket, szervezett mindennapjaikat, hűségüket a királynőhöz. Ha például az anya meghal, a családtagok olyan szárnymunkába kezdenek, amely a síráshoz, zokogáshoz hasonlatos hangot produkál. Mindaddig gyászolnak, amíg új anya nem kerül a kaptárba. Nem izgalmas?

SzV: A csapból is az folyik, vigyázzunk a méhekre. Nagy a baj?

SzM: Igen és nem. Nem, mert a méhek nagy túlélők, nem kell őket félteni. Oda mennek, ahol biztonságban érzik magukat; és azonnal menekülnek onnan, ahol veszélyeztetett az életük. Szerintem okosabbak annál, mintsem egyik napról a másikra kihaljanak; ők aztán tényleg nagy harcosok. Ugyanakkor igen, mégis van baj. A baj okozója pedig az ember, illetve az emberi butaság, önzés. Emiatt valóban tömegesen pusztulnak a méhek.

SzV: Mi az, amit rosszul csinálunk?

SZM: A permetezés, a gyomirtózás egyértelműen komoly kárt tesz a méhállományban. Nem kell messzire menni, elég, ha a szomszéd vegyszereket használ a kertjében, és ezeket nappal, amikor a méhek aktívak, belefújja a levegőbe. Az önkormányzat által elrendelt szúnyogirtás is probléma; ha éjszakára időzítenék ezt, amikor a méhek alszanak (ha már feltétlenül csinálni kell), sokkal kisebb gondot okoznának vele. A másik komoly kihívás, hogy ezt a szakmát végzettség, hozzáértés nélkül ma bárki művelheti. Nem kell hozzá komoly pénzügyi beruházás sem, kb. 60 000 Ft-ból el lehet kezdeni a méhészkedést, könyvekből, youtube-ról ellesve a fogásokat. Még speciális terület sem kell hozzá, akár a saját kertünkben létesíthetünk méhészetet, mindenféle engedély nélkül. Ebből adódóan rengetegen belefognak, bízva a jó bevételben, különösen az olyan megyékben, ahol nagy a munkanélküliség. Mindez azt hozza magával, hogy sokan tudatlanságból, hanyagságból több kárt okoznak így, mint amennyi hasznot hozhatnának. Nem csak a mézhamisításokról beszélek, hanem akár fertőzések terjesztéséről, mind hazai, mind nemzetközi szinten. A kontárok így persze rontják a szakma hitelét. Az igazsághoz még hozzátartozik az is, hogy bár sokkal egészségesebb a méz, az emberek többsége mégis az olcsó cukrot emeli le a bolti polcról, ahelyett, hogy egy helyi őstermelőt felkeresve gyógyító – tápláló „folyékony aranyhoz” juttatná családját. Holott a méznek számos előnye van – azon túl, hogy rendkívül finom – amit a cukor sosem fog megadni az embernek. Sőt!  

SzV: A méz megvételével a méheket is támogatnánk.

SzM: Pontosan. Persze, ha megvesszük a boltban a mézet, az sem garancia a minőségre. A háznál vett méz az igazi, amely gondosan, odafigyeléssel tartott méhektől származik. Érdemes találni egy megbízható méhészt, és tőle vásárolni – a család egészségének nagyon jót fog tenni ez a befektetés rövid-és hosszútávon.  Egyéves kor felett a méz a legjobb gyógyír náthára, köhögésre – az én kislányom is ezt kapja, ha beteg, de megelőzésre, az immunrendszer támogatására is remek, magas a vitamin-ásványi anyag tartalma. Célom, hogy cégek karácsonyi ajándékként merjenek gondolni a mézre, és öröm, hogy egyre több példát látok erre. Sajnos az értékesítés nem erősségem, de a garázsom mindig nyitva áll azok előtt, akik minőségi mézet vásárolnának. Másik tervem, hogy szeretném a mézsört bevezetni és eljuttatni azokhoz, akik szeretik az egyedit, a finomat és az egészségeset ötvözni. És van még egy célom: nyugaton kezd elterjedni a méhek örökbefogadása. Az örökbefogadási támogatás ellenében mézhez és tanúsítványhoz jutnak azok, akik ezt meglépik. Mi lenne, ha itthon is bevezetnénk ezt? 

SzV: Magazinunk szülőkhöz, pedagógusokhoz szól elsősorban. Nekik mi volna a teendőjük a témakörben, hogyan támogathatnák a méhmentő (bolygómentő) mozgalmat?

SzM: Például információ átadásával. Mesélhetnének a gyerekeknek a méhek munkájáról. Akár meghívhatnának egy lelkes méhészt (én is szívesen megyek) az óvodába, aki biztonságos üvegkaptárba helyezve élő méheket mutathatna az érdeklődő kicsiknek. Azt is fontos elmondani, hogy a méhecske nem darázs – ő csak akkor támad, ha a királynőjét, az otthonát veszélyben érzi. Mindenfelé olvasni, adjunk cukros vizet az elfáradt, kertünkbe tévedt méhecskének, ami persze megoldás lehet, de ennél komolyabb támogatást adhatunk, ha nem vágjuk le azonnal a növekvő füvet, hagyjuk lakomázni néhány napig a méheket a kertünkben. Az önkormányzat is tolhatná néhány napig a fűnyírást – ezzel sokat tehetne a méhek erősödéséért. Ha a méhecske a szobánkba téved, legjobb, ha behúzzuk a sötétítőfüggönyt és csak egy kis rést hagyunk (fénnyel) a nyitott ablaknál, így könnyen megtalálhatja a kiutat a bajba jutott rovar. Mindenekelőtt pedig legyen minél több virág, gyomnövény, mézelő fa (hárs, akác) a kertünkben – és persze vásároljuk, fogyasszuk a minőségi mézet, a család egészségéért is.

A Szakács méz elérhetősége: Szakács méz