Hamuban Sült Pogácsa

     Élet a kaptárban

   Biológus kolléganőnk összeállítása segítséget nyújthat a lelkes szülőknek, pedagógusoknak abban, hogy mesélhessenek a gyermekeknek a MÉHEKRŐL – színesen, izgalmasan, felkészülten. Dimény Orsolya ezzel küldte el a cikket szerkesztőnknek: bármennyit tudna írni a témában… merthogy bizony, imádja a méheket. Szeressünk beléjük mi is – a jövőnkért! Átadom a szót Orsinak.

   A méhek ősei 130 millió évvel ezelőtt, a kréta korban jelentek meg. Törzsfejlődésük során kifejezetten a virágok beporzására szakosodtak, és ebben az összes többi fajnál sokkal hatékonyabbá váltak. Világszerte mintegy 20 ezer, Magyarországon pedig 650-700 méh faj él. A vadméhek lehetnek magányosak, de a fajok többsége kolóniákat alkot, amit a méhanya (régiesen királynő) és a lányai alkotnak, általában egynyáriak. A méhcsaládok mérete változó, míg egyes fajok esetén csak néhány tíz egyed él együtt, addig másoknál, mint például a házi méhnél (Apis mellifera) a kolóniák mérete elérheti a 60-80 ezres példányszámot is.

   Barlangrajzok bizonyítják, hogy az emberiség már törzsfejlődésének kezdete óta ismeri és fogyasztja a méhek termékeit, és több mint 6000 éve foglalkozik méhészettel. Az ókori civilizációban is nagy jelentőséget tulajdonítottak a méznek, az ősi Kínában például felismerték a gyógyászati értékét is, és sok betegség kezelésére használták.

   A házi méhek összetett, óriási egyedszámú, munkamegosztáson alapuló családokban élnek, amelyek szuperorganizmusként működnek. A méhek virágok nektárját gyűjtik, amit a mézhólyagjukban szállítanak haza, majd a lépek sejtjeibe töltenek. A fizikai és kémiai folyamatok végén a megfelelő sűrűségű mézet tartalmazó sejteket vékony viaszréteggel fedik le.

   A kaptáron belül a méhcsalád irányítását a méhanya látja el üzenetközvetítő váladék, ún. feromon segítségével. Ő a kaptár legnagyobb méretű egyede, és akár 3-4 évig is élhet, a legfontosabb szerepe pedig a kolónia népességének fenntartása. Ennek teljesítésére naponta 1000-1400 petét helyez a kaptárban található viaszsejtek mélyére. A megtermékenyített petékből nőstény egyedek, ún. dolgozók, a nem megtermékenyítettekből pedig hím példányok, ún. herék fejlődnek ki.

   A herék az anyánál kisebb méretűek, és mindössze 60 napig élnek. A kolónián belüli az arányuk kicsi, számuk egy-egy méhcsaládban néhány száz és ötezer példány közé tehető. Szerepük az anyaméh megtermékenyítése, ezáltal a kaptár fenntartása. A hím méhek rövid ideig élnek, egynyáriak, párzást követően elpusztulnak, nyár végén pedig a dolgozók elüldözik őket a kaptár környékéről.

   A kolóniában a legnagyobb arányban az ivartalan nőstények, azaz a dolgozók vannak jelen. Ezek változatos feladatokat látnak el, a munkamegosztás pedig az életkor alapján történik. A dolgozók mérete a legkisebb, de ők vannak jelen a kaptárban legnagyobb egyedszámban. Élettartamuk a szervezetük igénybevételének függvényében 40-200 nap között változik. Életüket peteként kezdik, majd három nap alatt lárvává fejlődnek, amelyeket a dajkaméhek méhpempővel, majd virágporral és mézzel etetnek. 10 nappal a peték lerakását követően az építő méhek viasszal lezárják a sejtet, a lárvák bábbá alakulnak, majd 12 nap múlva ún. imágóként kelnek ki.

   A kifejlett példányok első feladata, hogy kitakarítsák a bölcsőjüket, majd a lépek tisztogatásában, később a lárvák, majd a fiatal méhek és a méhanya etetésében vesznek részt. Idővel a dolgozók egyre változatosabb feladatokat kapnak: egyesek nektárátvevő és –feldolgozó munkát végeznek a kaptáron belül, mások pollentaposók, megint mások szellőztetők vagy egészségőrök lesznek. Tizenegy napos koruktól termelnek viaszt, ennek köszönhetően részt tudnak venni a sejtépítésben, az őrméhek pedig a kaptár bejáratánál óvják azt a betolakodóktól. Virágpor és nektár gyűjtését később kezdhetik meg. A felderítők új virágmezőket keresnek, a repülésirányítók pedig illatanyagok kibocsátásával igazítják útba a társaikat.

   A méztermelés mellett a házi és a vadon élő méheknek hatalmas szerepe van a növények beporzásában, ezáltal a magprodukcióban és a növények ivaros szaporodásában is. A világon az összes növényfaj 80%-ának, köztük a leggyakoribb ember által is fogyasztott gabonák, zöldségek és gyümölcsök termesztésében játszanak kulcsszerepet. Mindezek az emberiség élelmezésének 90%-át biztosítják.

   A méhészek évek óta kongatják a vészharangokat: a globális felmelegedés, az egyre gyakoribb aszályok, a monokultúrás gazdálkodás, a természetes élőhelyek eltűnése, a rovarirtó szerek és egyéb mezőgazdaságban használt vegyszerek miatt a méhpopulációk rohamosan pusztulnak. Szakértők szerint a rovarbeporzást képtelenség lenne bármilyen más technikával kiváltani, elmaradásával drasztikusan lecsökkennének a zöldség-gyümölcs terméshozamok.

   Mind a vadon élő, mind a házi méhek védelme kulcsfontosságú szerepet tölt be az élelmezési válság elkerülésében. Magánszemélyként ehhez úgy tudunk hozzájárulni, hogy kiálljunk olyan kezdeményezések mellett, amelyek a méhekre legveszélyesebb növényvédő szerek betiltását szorgalmazzák. Ezt megtehetjük úgy is, hogy bevásárlásaink során a vegyszermentes, ökológiai gazdaságból származó élelmiszereket részesítjük előnyben az ipari mezőgazdaságból származó termékekkel szemben. Elengedhetetlen a tiszta természeti környezet (pl. nemzeti parkok, természetvédelmi területek) megőrzése és a természettudatos nevelés. Amikor legyengült méhekkel találkozunk, akkor egy kevés cukros vízzel segíthetünk neki „feltöltődni”. Ugyanakkor sokat számít az is, ha saját kertünknek megőrizzük a természetes állapotát, esetleg méhmenedékeket helyezünk ki, méhbarát virágokat és cserjéket (például galagonyát, babért, loncot, orgonát, rozmaringot, levendulát, fuksziát, hortenziát) ültetünk. Kert hiányában ugyanezt megtehetjük az erkélyeken, ablakpárkányokon is virágok kihelyezésével. Mindezekkel nem csak a méhek életét és életben maradási esélyeit tudjuk javítani, hanem a saját lakóhelyünket, környezetünket is nyüzsgő, életteli oázissá fogjuk varázsolni.