A gyerekek környezettudatosságra való nevelésében mérföldkő a méhekkel való ismerkedés.
Páprádi Anna Bíborkával, Magyarország Méhkirálynőjével egy méhbarát rendezvényen ismerkedtem meg, a Fehérvár Éléstár Bevásárló Közösség szokásos átadónapján, a Jancsárkertben.
A bájos “uralkodónő” azt is elmesélte, idén az övé a feladat, hogy a magyar termelői mézet és a méhésztársadalmat képviselje.
Gyönyörű misszió ez, különösen akkor, amikor a lét a tét. Segítenünk kell a méheknek a fennmaradásukban, mert méhek nélkül nincs élet a Földön…
HSP: Mégis, hogy lesz egy fiatal lányból Méhkirálynő?
PAB: Méhek között nőttem fel. Vallom, hogy aki egyszer belelát a méhekkel való munkába, az egy életre ott ragad a kaptár mellett. Ez velem sem történt másképp. Ahhoz képest, hogy a méhek milyen apró lények, jelentőségük hatalmas. A méztermelés mellett a beporzásban is kiemelt a szerepük. Sokszor bele sem gondolunk abba, hogy az emberiség élelmének 30-35%-a az ő beporzó munkájuktól függ, vagy, hogy a vadon élő virágok 90%-a eltűnne beporzás nélkül. Egy szlovákiai áruházban egy méhvédelmi kampány részeként lepakolták a polcokról azokat a termékeket, amelyek előállítása függ a beporzóktól. A vásárlókat üres polcok fogadták. Méhek nélkül nem haraphatnánk gyümölcsbe, nem gyönyörködhetnénk a virágokban. Küzdhetnénk a fennmaradó élelmiszerekért, amelyek messze nem lennének olyan változatosak, mint most.
HSP: Hogyan tudjuk közelebb hozni a gyermekekhez a méhek világát, megismertetni velük mindennapjaikat?
PAB: Sok gyerek, felnőtt egyetlen, és döntési helyzetekben meghatározó élménye a méhekkel kapcsolatosan, a méhszúrás, illetve az ebből fakadó félelem a méhektől. Az ilyen tapasztalatok eltántoríthatják attól őket, hogy megláthassák, mi is van a fullánk mögött. Gyógypedagógusként, úgy gondolom, hogy a tapasztalati tanulás a leghatékonyabb. Nem elég a gyermekeknek megtanítani a tankönyvből a méhek felépítését, lakhelyeit stb., hanem élményt is adni kell nekik. Olyan élményt, amivel közelebb érezhetik magukhoz a méhek világát. Ilyen lehet egy interaktív előadás, ami lehetővé teszi, hogy meséljünk a méhekről, speciális szemüvegen keresztül megnézhetik, hogyan látnak a méhek, kipróbálhatják a méhészeti eszközöket, felhúzhatják a méhészruhát, megkóstolhatják a különböző méhészeti termékeket. De akár csinálhatunk ügyességi pályát is a gyerekeknek, ahol virágról virágra kell ugrálniuk, ezzel is szimbolizálva a beporzás folyamatát. Lehet különböző színes babzsákokat összegyűjteni egy méhkasba, ezzel megjelenítve a virágpor gyűjtését. Két évvel ezelőtt a sárvári mézlovagrenddel egy interaktív színdarabot is csináltunk, amelyben a gyerekeket bevontuk a kaptáron belüli feladatokba. Volt, aki kisméhecskéket etetett, volt, aki karddal felszerelkezve őrizte a kaptárat, s olyan is akadt, aki tisztogatott, vagy éppen nektárt gyűjtött. Megtaníthatjuk szoborjátékkal, mit kell csinálni, hogyha egy méh repked körülöttünk, bevethetjük az üvegkaptárt is, amelyen keresztül a gyerekek közelről szemlélhetik a méheket. A gyermekek játszva tanulnak, a mi kezünkben pedig ezernyi lehetőség van arra, hogy megmutathassuk nekik, milyen izgalmasak is ezek a zümmögő lények.
HSP: Milyen módszereket ajánlanál, amivel segíteni, támogatni tudjuk a méhek életét?
PAB: Az elmúlt évtizedekben egyoldalúvá vált a növénytermesztés, rengeteg virágos méhlegelő szűnt meg. Ha van kertünk vagy balkonládánk, és méhlegelőt ültetünk, vagy vegyszermentes virágokat, azzal segíthetjük a méhek változatos élelemforráshoz jutását. Készíthetünk méhhoteleket, melyekbe vadméhek költözhetnek, és ezáltal biztonságos otthonra tehetnek szert. Ha vannak gyümölcsfáink, a permetezésekkor ügyelhetünk arra, hogy a szabályokat betartva, figyelve az esetleges virágzó aljnövényzeten gyűjtögető méhekre, valóban méhbarát módon védekezzünk a kártevőkkel szemben. És sokat segít a mézvásárlás is. A méhészek mindamellett, hogy méhészeti termékeket termelnek a méhekkel, rengeteget tesznek a méhcsaládok fennmaradásáért, egészségük fenntartásáért. Így, ha kistermelői mézet veszel, nem csak egészséges finomsággal leszel gazdagabb, hanem a méhészeken keresztül támogatod is a beporzás fennmaradását, a méhek megóvását.
HSP: Mesélj a méz élettani hatásáról: fogyasztása hány éves kortól ajánlott, és milyen napi/heti mennyiségben gyerekeknek?
PAB: A mézet egy éves kortól szabad fogyasztani, elkerülve ezzel a botulizmus veszélyét.
A legújabb kutatások szerint 15 éves kor alatt napi 2-4 kanál méz az ajánlott bevitel, aktivitástól függően. Ezt ne úgy képzeljék el, hogy ennyiszer kell mézet kanalaznia a gyermekünknek, ebben is lehetünk kreatívak. Ezt a mennyiséget belevihetjük az ebédbe, a reggeli kakaójukba, de akár nassolnivalóként aszalt gyümölcsökkel keverve egészséges gumicukrot is csinálhatunk nekik. Egy amerikai vizsgálatban, ami ez egészségügyi irányelvük megújítását célozta meg, összemérték a mézet a piacon található, gyermekeknek adható köhögéscsillapító készítmények hatóanyagaival, és kimutatták, hogy a méz jelentősen gyorsabban csökkentette a köhögés súlyosságát, intenzitását, mint más, erre a célra kapható készítmények. Így a mézet érdemes ilyen helyzetekben is elővenni. A méz mellett vannak egyéb méhészeti termékek is, amelyek egészségünkre gyakorolt jótékony hatását számos kutatás alátámasztja, ugyanakkor kevéssé ismertek. Ilyen a virágpor, ami immunerősítésben kiváló, köszönhetően a benne lévő vitaminoknak, ásványi anyagoknak, valamint a propolisz, ami külsőleg és belsőleg alkalmazva nagy eredményességgel hat a gombák, baktériumok és a vírusok ellen. A virágpor és a propolisz nem igényel nagy mennyiségű fogyasztást, kesernyés íze miatt azonban a gyermekek körében kevésbé szeretett termékek. Ha a mi gyerekünk sem rajong érte, érdemes mézbe kevert verzióban keresni őket a méhészeknél. Egyszer egy édesanya keresett meg azzal, hogy a gyermeke nem eszik propoliszt, pedig az orvos is javasolta a fogyasztását az egészségügyi problémájára. Megkóstoltattam a kislánnyal a propoliszos, virágporos mézet, mire ő csak ennyit mondott „Anya, ez őrülten finom!”. Ez is jól példázza, hogy érdemes próbálkozni, megkeresni azt az ízt, esetleg macis üvegformát, ami a gyerek számára is vonzó!
HSP: Szeretném, ha bemutatkoznál az olvasóinknak. Mikor nyerted el a Méhkirálynői címet és mivel jár a királynőség?
PAB: Méhészapuka mellett minden évben ámulattal figyeltem a Méhészújságok címlapján megjelenő Mézkirálynőket és arról ábrándoztam, hogy egyszer én is az leszek. Aztán ez a gimis, egyetemi évek alatt távolabb került tőlem. Másodéves lehettem, amikor a keresztnővérem azt tanácsolta, vágjak bele valami olyanba, amit mindig is szerettem volna, de addig nem mertem kipróbálni. Két hónappal később már Jászberényben találtam magam a Nemzetközi Mézvásáron és Méhésztalálkozón. Ekkor vette kezdetét életem egyik legizgalmasabb utazása, akkor még I. Udvarhölgyként. Idén pedig már mint Mézkirálynő. Sokan azt gondolják, ez nem több, mint egy szépségverseny, vagy „biodíszlet” – szerep, ugyanakkor már a választás is a marketing terveink feltérképezésére, kommunikációs készségeink, szakmai tudásunk felmérésére irányult, azóta pedig olyan szituációkban próbálhattam ki magam, amiket azelőtt nem is sejtettem. Mézkirálynőként egyfelől a mézmarketingen, a mézfogyasztás népszerűsítésén dolgozol, interjúkat adsz, tévében jelensz meg, vagy bringóhintóval szeled át a Margitszigetet mézet osztogatva. Emellett képviseled a méhészeket, kiállsz a munkájuk értéke mellett, és tudásodat átadva támogatod az ő szakmai tevékenységüket! Nagyon pörgős életforma, sok odaadott időt kíván, de azok a pillanatok, amikor a gyerekek szemében látjuk a csillogást, vagy amikor egy-egy üzenet célba ér, visszatöltik az embert.
HSP: Mit üzensz az olvasóknak?
PAB: Járjanak nyitott szívvel! Legyenek kíváncsiak a körülöttük lévő világra, akarják megismerni a hazai termékek mögött a méhészek, gazdák munkáját, beszélgessenek, kérdezzenek, látogassák meg őket! Tanuljuk együtt meglátni, értékelni, hogy mit is jelent az, hogy hazai, s ha ezt megértettük, óvjuk is ezeket az értékeinket, ide értve a beporzóinkat is.