Hamuban Sült Pogácsa

Kis Adrienn: Mit tesz a szakember, mit tesz Ön, ha saját gyermeke lesz beteg?

        Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna: Igyekszem a lehető legobjektívebben állni a helyzethez, ami kezdetben anyaként nem volt könnyű, de mára már egészen jól megy, hogy ilyenkor a gyerekorvos „bújjon elő belőlem”. Megvizsgálom, értékelem a tüneteket, ennek alapján felállítom a diagnózist. A kezelés kapcsán én hagyatkozom a gyerekek öngyógyító képességére, arra, hogy az esetek túlnyomó többségében a vírusos fertőzéseket a szervezetük mindenféle külső segítség nélkül leküzdi. Inkább arra törekszem, hogy a testi és lelki jóllétük, komfortérzetük a lehető legjobb legyen. Gyógyszeres kezelést csak indokolt esetben alkalmazok.

        Dr. Farkas Orsolya: Megsimogatom a buksiját, és megbeszéljük, meddig szeretne otthon maradni. A betegségek sokszor egyszerűen csak annyit jelentenek, hogy szükségünk van egy kis pihenőre.

        Dr. Jáki Zsuzsanna: Elsősorban fokozottan figyelem a gyermeket panasz, betegség esetén. Ha nincs aggasztó tünet (pl. erős hasfájás, szűnni nem akaró hányás, légzési nehézség), otthon várjuk ki a gyógyulást. A legtöbb betegségből a szervezet kis segítséggel magától meggyógyul. Fontos, hogy bízzunk gyermekünkben és önmagunkban. A leggyakrabban kellemetlenségekhez vezető állapot a vírusos nátha. Az elmúlt 8 évben, mióta szülővé váltunk, az orrszívó porszívó a jóbarátunk. Utazni is csak vele érdemes!

        Wagner Andrea: A gyerekeink már fiatal felnőttek, most már csak ritkán vannak lázas fertőzéseik. A lázas fertőzések időszaka a kisgyerekkor, ekkor a mi gyerekeink is gyakran voltak betegek.
A hő az egyik legfontosabb elem az emberek számára, ezért fontos, hogy helyesen bánjunk vele – leginkább a gyerekeknél. Minél kisebb egy gyermek, annál figyelmesebbek vagyunk a hőmérséklet változásánál. És mivel a láz magassága 3-6 hónapos kor után nem egyenes arányban áll a megbetegedés súlyosságával, ezért elsősorban nem is a láz magasságát nézzük, hanem a kiváltó betegséget, ami okozza, és a gyerekünk általános állapotát. A lázaik hátterében általában egyszerű légúti-, torok-, fülfertőzések, megfázások álltak. Ilyenkor figyelmesek voltunk, miközben kizártuk a súlyos megbetegedések lehetőségét.
A lázat a gyerekeinknél – akármilyen magasra szökött – nem „csillapítottuk”, hanem a folyamatot kísértük. Ez az jelentette, hogy az esetleges kellemetlen velejárókat mérsékeltük (pl. fejfájásnál a forró végtagok lemosása langyos vízzel; hidegrázásnál gyapjú zokni, melegítő palack, betakarás). Láznál a folyadékigény megnő, ezért fontos volt az is, hogy a gyerekek elegendő folyadékot igyanak. Ha megmutatkozott a fertőzés góca, azt kezeltük: torokgyulladásnál a torkukat citromos vagy túrós torokborogatással, a fület hagymapakolással, a mélyebb köhögést fehéragyagos-illóolajos vagy gyömbéres pakolással.
Az antropozófus gyógyászat fontos eleme az ápolás és az ún. külsődlegesen alkalmazott beavatkozások: borogatások, pakolások – olajokkal, teákkal, kenőcsökkel, különféle tinktúrákkal, továbbá fürdők, lábfürdők, inhalálások. Ezek egyrészt orvosi-terápiás szempontból nagyon hatásosak, másrészt fontosak, mert a szülő-gyermek kapcsolatot erősítik. Egy borogatással az anya vagy apa ölében ülni és közben mesét hallgatni nagyon jóleső és életre szóló élmény, tapasztalat.
Betegség idején nálunk ágynyugalom volt elrendelve: a beteg gyerek vagy gyerekek a nappaliban pihentek a kanapén, így részei voltak a családi életnek, mégis pihentek. A kisebbek ott játszottak a közelben, látták, hogy mi történik, hogy például hogyan kerül fel egy borogatás, hallgatták a meséket, szórakoztatták az ágyban fekvőket. Enni, ha nem volt étvágyuk, nem kellett, elegendő volt esetleg valamilyen gyümölcs (falatkákra vágva) vagy párolt zöldség és a folyadék.
Számítógép, telefon – amikor a gyerekeink kicsik voltak – nem volt téma; most egyszerűen figyelni kell, hogy lázas beteg környezetében ne legyenek.

       Dr. Szőke Henrik: A láz természetes fegyver szervezetünk számára a kórokozókkal szembeni küzdelemben. A láz során megnövekedett hőtermelést az egész testben felgyorsult anyagcsere-folyamatok és a bőr vérkeringésének csökkenése indítja. Ezért a láz első fázisában sápadt a gyerek és hideg a bőre. Ez addig tart, amíg a láz a szervezet által célba vett magasságot el nem éri. Jó néhány betegségnél a gyógyuláshoz a láz nyújtja a legnagyobb segítséget. A lázas betegség megítéléséhez némi gyakorlatra és biztonságérzetre van szükség, a biztonsághoz pedig tapasztalat és bizalom szükséges. Hogy milyen magasra engedjük emelkedni a lázat, mindig a helyzettől függ. De vannak kivételek: ha egy újszülöttnek néhány óránál tovább 38 °C felett vagy 3-6 hónapos csecsemőnek 39 °C fölött van a hőmérséklete, mindenképp mutassuk meg orvosnak. Azt a gyermeket szintén, akinek 40,5 °C fölé emelkedik a láza, vagy gyógyszeres lázcsillapítás nélkül 1,5 °C- nál többet ingadozik a hőmérséklete. Továbbá ha a gyermek nem ébreszthető, általános állapota romlik, vagy tarkója merev vagy kiütések jelennek meg a bőrén.

Tipp!A nem olyan könnyű tájékozódás, döntéshozatal érdekében szakemberek úgy döntöttek, hogy életre hívják a LázBarát^TM projektet, melynek kezdete egy telefonos tanácsadó applikáció és egy honlap lesz: www.lázbarát.hu
Ezzel kapcsolatban kíváncsiak vagyunk a szülők és szakemberek véleményére, ezért létrehoztunk egy érdekes kérdőívet. Kérjük töltsék ki, kíváncsian várjuk a véleményeket, visszajelzéseket!
Kérdőív laikusoknak

Kérdőív egészségügyi szakdolgozóknak

KA: Milyen az Ön viszonya a lázzal? Mikor és hogyan csillapítja?

       Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna: Mondhatom, hogy jó viszonyban vagyok a lázzal. Nem félek tőle, hiszen tudom, hogy leggyakrabban a szervezetünk egy szükséges és hasznos reakciója a külső behatolókkal, kórokozókkal szemben. Sőt, bevallom, nem is mindig mérem meg a gyerekeimnél, hiszen tudom, hogy a láz mértéke önmagában nem sokat mond a betegség jellegéről, súlyosságáról. A gyereket megfigyelve, megvizsgálva döntök arról, hogy kell-e kívülről beavatkoznom a pillanatnyi állapotába. Évek óta csak akkor adok láz/fájdalomcsillapítót a gyerekeimnek, ha a betegségek kapcsán fájdalmuk van, rossz a közérzetük, nem tudnak aludni, vagy enni-inni. Hűtőfürdőt, priznicet egyáltalán nem alkalmazok, a nagyobbaknak szoktam javasolni, hogy vegyenek egy kellemes, langyos tusolást. Inkább vékony, jól szellőző ruhát adok rájuk, sok folyadékkal, könnyű ételekkel kínálom őket. Hagyom őket pihenni, aludni, éjszaka sem ébresztem fel őket, sőt nem is ellenőrzöm őket ilyenkor rendszeresen. Általában nyugodtan átalusszák az éjszakát, ha felébrednek, kapnak folyadékot és alszanak is tovább.

       Dr. Farkas Orsolya: A láz a barátunk, annyit jelez, hogy dolgozik az immunrendszer. Sokkal inkább aggódom, ha egy gyermek soha nem lázas. Hogyan csillapítom a lázat? Erre a szokásos válasz: Attól függ… Kinél, milyen korban és milyen társtünetekkel jelentkezik a láz. Minden láznál el kell dönteni, hogy nincsenek-e alarmírozó tünetek, melyek azonnali beavatkozást igényelnek. Ha nincs ilyen, akkor három napig szabad lázongani, sőt időnként kell is… Nálunk a fiúk már nagyok, gyakorlatuk van, hogy mit kell csinálni egy egyszerű fertőzésnél. Jolly jokerként általában a Nr. 3-as Schüssler-sót veszik elő.

       Dr. Jáki Zsuzsanna: A közelmúltban a nemzetközi tudományos állásponthoz igazodva a lázhoz való viszonyulás átalakult. Lázcsillapítás rutinszerűen nem javasolt. Ha a gyermek pl. 39,2 C láz mellett is játszik, folyadékot jól fogyaszt, nem kell azt csillapítani. Az természetes, hogy ilyenkor bágyadttá válik és többet alszik a gyermek. A szervezetnek szüksége van a nyugalomra. Elesett állapot esetén természetesen adhatunk lázcsillapítót. Paracetamol vagy ibuprofen hatóanyagú gyógyszer adható, előírás szerinti adagban. Lehetőség szerint a kúp csecsemőkoron túl kerülendő. A szirup bevételéhez a gyermek közreműködése is szükséges. Ha a megbeszélés nem segít, a jutalmazás (pl. mesenézés, sőt gumicukor beígérése) eredményes lehet. Legfontosabb lázas állapot esetén a folyadékpótlás. Lehetünk ilyenkor engedékenyebbek, ha csak hideg almalevet kíván pl., ne erőltessük a teát és fordítva. A nagymama gyógylevese egyébként a legfinomabb a világon. Ősi gyógymód, ami nálunk tényleg hatásos.

KA: Ha gyermekének fáj valamije – feje, hasa, torka – hogyan kezeli a fájdalmát?

       Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna: Ez attól függ, hogy a gyanúm és a tünetek szerint mi állhat a panasz hátterében. Fejfájást több dolog is okozhat, ilyenkor egy kis pihenés, a kicsivel való összebújás és itatás az első lépés, ami legtöbbször megoldja a problémát. A hasfájás hátterében is több dolog lehet, itt szintén a gyanúba hozott ok (evett-e, ivott-e eleget, nem kell-e kakilnia, pisilnie, nem menstruációs vagy ovulációs fájdalomról van-e szó, nem aggódik vagy szorong-e valami miatt) alapján döntök és segítek nekik. Ha egyik sem segít, előkerül a fájdalomcsillapító gyógyszer is, de ez gyakorlatilag az utolsó lépés. Torokfájás esetén is első a bőséges folyadékbevitel, a méz is sokat segíthet. Ha ezután sem jobb a helyzet és nehezen viseli a gyerek a fájdalmat, akkor első körben helyi fájdalomcsillapítóhoz (szopogatós tabletta, spray) nyúlok, végső esetben tablettához, sziruphoz.

       Dr. Farkas Orsolya: Erre ugyanazt tudom mondani: kinél és milyen tünettel jelentkezik az adott panasz. Ha nincs egyéb alarmírozó jel, homeopátiás szert választunk, vagy Schüssler terápiát kezdünk. Ilyenkor a leggyakrabban a Nr. 3-as és Nr. 7-es  Schüssler-só, mint általános görcsoldó kerül elő.

       Dr. Jáki Zsuzsanna: Torokfájásra egy éves kor felett adhatunk mézet, ezt általában örömmel kanalazzák a gyerekek. Kisebb hasfájás esetén jól jöhet egy melegvizes palack vagy meleg párna, a gyógypuszi pocaksimogatás mellett. A személyes odafordulás, szeretgetés enyhíti a fájdalmat.

KA: Ha  közeledik a nedves-hűvös, betegségek melegágyának mondott ősz, amikor egyúttal közösségbe is kerülnek a gyerekek – Ön hogyan készíti fel immunrendszerüket a védekezésre?

       Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna: Elsősorban a megfelelő folyadékbevitelre és a kiegyensúlyozott táplálkozásra, a pihenésre, az elegendő alvásra figyelek oda, és a „lelki táplálékra” is, vagyis a jó minőségű együttlétekre, a lelassulásra. Igyekszem a lakás hőmérsékletét 20-22 fok körül tartani, figyelek a rendszeres szellőztetésre és a megfelelő páratartalomra. Lehetőségeink szerint szabad levegőn töltjük a szabadidőnk egy részét, például a téli időszakban is rendszeresen futunk, sétálunk, amikor a levegő minősége megfelelő. D-vitamint mindannyian szedünk, alkalmanként kúraszerűen probiotikumot is, illetve halolajjal egészítjük még ezt ki a téli időszakban. Van olyan családtagom, aki szed multivitamin és C-vitamin készítményt is, én ehhez egyáltalán nem ragaszkodom, de természetesen nem tiltom meg neki.

       Dr. Farkas Orsolya: Az immunrendszer támogatására elsősorban óvodáskorban van szükség, amikor a közösség is új, a kórokozók is, és lelkileg is sok esetben szükség van a támogatásra. Általában  Schüssler arcdiagnosztikát követően teszek személyre szabott javaslatot, ilyenkor az esetleges ásványi anyag hiányokhoz is közelebb kerülünk, de a gyermekkorban gyakori „orrmandulás” eseteket is időben észrevesszük, így elkerülhetővé válhat egy esetleges mandulaműtét.

       Dr. Jáki Zsuzsanna: Talán nehéz elfogadnunk, de a kisgyermekek fogékonyak a kórokozókkal szemben, ezért bizony gyakran megbetegszenek. Különösen az őszi-téli időszakban egymást érik a betegségek. Szervezetük így tanulja meg legyőzni azokat. Csodatévő “immunerődítő szer” tudomásom szerint egyelőre nem létezik. Próbálok egészséges táplálkozással, és szabadban való mozgással felkészülni erre az időszakra. A természetes vitaminbevitelt a mindennapi zöldség- és gyümölcsfogyasztással igyekszem biztosítani. Emellett érdemes ősztől tavaszig D-vitamin készítményt is szedni minden korosztálynak, ami bizonyítottan segíti az immunrendszert. A kötelező és választható védőoltások idejében való beadásáról se feledkezzünk meg! A bárányhimlő elleni védőoltást mindhárom gyermekem megkapta. Reményeim szerint hetekig tartó betegeskedést, sok kellemetlenséget megelőzve ezzel.

       Wagner Andrea: Nálunk különösebben nem volt nagy felkészítés az őszre. Maguk az évszakosan változó hatások jelentették a megerősítő kihívást. Egészséges környezetben éltünk: a gyerekek minden nap játszottak, ugrándoztak szabad levegőn (esőben is: volt gumicsizma és vízhatlan nadrág). Teljes értékű ételeket kaptak. Természetes, nem művi érzékszervi benyomások vették őket körül: kevés, egyszerű játékok, médiamentes környezet, mesék. Volt kialakított napi ritmus és derűs együttlétek. Mi nem nagyvárosban laktunk, a közelünkben volt egy fás liget, ott mindenfélét lehetett gyűjteni, játszani. Ez talán mostanában nehezebb a városi családoknak, de mindenki feltérképezheti, hol van a legközelebbi természetes környezet, ahol a gyermeke fára mászhat, sáros lehet, igazi tapasztalatokat szerezhet. Hol van a legközelebbi park, ahol levelek és kövek vannak, játszótér, ahol van kék ég, homok és víz, esetleg gesztenyefa. Ha a közelben van a Dunapart (vagy más folyó, patak, vízfolyás) ott lehet találkozni a baba-mama vagy egyéb gyerek-csoporttal. A hétvége egyik napjára pedig hosszabb-rövidebb kirándulásokat lehet beiktatni, akkor is, ha úgy érezzük, nincs jó idő. A szél, eső, köd, hideg is igazi tapasztalatokat ad, és ha a gyerek belebotlik a patakba és vizes lesz, ne essünk kétségbe, ez is az élet része, valóságos érzékszervi tapasztalat. Ha van váltóruha, át lehet öltözni, ha nincs, és kicsit lehűl a gyerek lába, otthon lehet meleg lábfürdőt venni. Történnek dolgok, annak vannak természetes következményei – ezt gyermekként fontos átélni.
Ha szülőként, nevelőként ezt tudjuk, nem bosszankodunk a sáros kezeken, összepiszkolódott ruhán, átázott cipőkön, hanem örülünk, hogy a gyerekünk értékes, beépíthető élményeket szerzett a világról, ami az immunrendszerét erősíti, tréningezi.

       Dr. Szőke Henrik: Ahogy az előző kérdésnél említettük, a láz maga nem betegség, hanem annak a jele, hogy a szervezet immunológiailag védekezik.
Az optimális lázmenettel kiállt betegség véd a visszatérő fertőzésekkel szemben, erősíti a gyermekek immunrendszerének érését! Tehát érdemes átküzdeni magunkat a néhány órás, néhány napos lázon, mert jelentős hosszú távú nyereség származhat belőle. A kora gyermekkorban lázasan kiállt egyszerű megbetegedések védenek későbbi allergiák ellen. Ha több lázas fertőzésen átesett egy kisgyermek, később annál alacsonyabb lesz az allergiás hányad.

Tipp: Lábfürdő hideg, átfázott lábaknál növekvő hőmérséklettel:
Hozzávalók: vödör, vízhőmérő, törölköző, gyapjú zokniEgy nagy vödörbe 35 °C fokos vizet engedünk, amelybe a gyerek belehelyezi a lábait.  10-15 perc alatt forró víz hozzáadásával 39-40 °C fokra emeljük a lábfürdő hőmérsékletét.
A lábfürdő végeztével a gyermek lábait a törölközővel leszárítjuk, zoknit húzunk rá, és irány az ágy!
A fürdővízhez adhatunk kis rozmaringot vagy rozmaring teát, illetve rozmaring fürdőtejet.

KA: Pszichoszomatikus problémáknál, ha óvodai/iskolai vagy egyéb szorongás állhat a panaszai hátterében, Ön mit tesz, hogyan oldja a szorongását, hogyan kezeli a tüneteket?

       Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna: A nagyobb gyerekeimmel a rendszeres, nyílt beszélgetés sokat segít ebben, szerencsére bizalommal fordulnak felénk, szülők felé. Mi is érdeklődünk az ő dolgaik iránt, természetesen nem tolakodva, hanem a határaikat tiszteletben tartva, de sokszor ők maguk jönnek a kérdéseikkel, kétségeikkel, problémáikkal. Szülőként igyekszünk szenzitíven, empatikusan reagálni ezekre, nem „megmondó-emberként”, hanem inkább csak rávilágítva dolgokra, amelyek mentén maguk találhatják meg a megoldást a problémáikra. Nagyon szeretjük a hétköznapi közös vacsorákat otthon, amikor csak tehetjük együtt ülünk le az asztalhoz. Szokásunk, hogy rendszeres időközönként elmegyünk együtt ebédelni, vacsorázni, beülünk valahová, ahol a fehér asztal mellett tudunk beszélgetni mindenféle fontos és kevésbé fajsúlyos témáról. Fontos értéknek tartom a humort, az önreflexióra való képességet, kamasz gyerekeinknél ez sokszor átsegít a nehéz, konfliktusos helyzeteken. A kisebb gyerekeinkkel pedig a délutáni együttlétek, a közös játék, a mesék segítenek a napi nehézségek, félelmek, szorongásos feloldásában.

       Dr. Farkas Orsolya: Homeopata orvosként személyre szabott alkati kezelést javaslok, ugyanakkor igyekszem tisztázni a helyzetet, hogy mi állhat a háttérben, van-e olyan tényező, amin esetleg könnyű változtatni.

       Dr. Jáki Zsuzsanna: Nehéz a rohanó, teljesítménycentrikus, bizonytalanságokkal teli világban felnőni. Legfontosabbnak a szerető, biztonságot nyújtó légkörrel, kiszámítható szabályokkal, határok kijelölésével gondolom, hogy segíthetünk ebben a gyerekeknek. A pszichoszomatikus tünetek sokszor a figyelem hiányáról szólnak. Hiszek a minőségi szülő-gyermek idő gyógyító erejében. Érdemes időt szánni a lábadozásra is. Gyerekkoromban a doktor bácsink minimum egy hétre mindig kiírt, ha beteg lettem. Lehetőség szerint nem küldöm vissza a közösségbe a gyógyulófélben lévő gyermeket. Vonatkozik ez a szabadidős közösségi eseményekre és rendezvényekre is, különösen ha azok zárt terűek.

       Dr. Szőke Henrik: A gyermek normál fejlődését szorongásos jelenségek is kísérik. A születéssel elindul a védettségtől való elszakadás folyamata, és a gyermek elindul abba a világba, ahol ettől a pillanattól kezdve egyre gyakrabban kell magának megküzdenie problémáival. Ettől kezdve egyéniségétől, neveltetésétől, életkörülményeitől függően közelebbi vagy távolabbi ismeretséget köt a félelemmel, amely egyfajta riadó állapotként mindig belép, amikor testi vagy lelki komfortérzetünket veszély fenyegeti. Életünket végigkíséri sokféle izgalom, az első lépések megtételétől, a szülőktől való elszakadás és magány érzésén keresztül, a pubertás kori bűntudati jellegű félelmekig.  Ezek azok a természetes lelki szorongások, amelyek elvezetnek bennünket fejlődési kríziseinkhez. Ezen kríziseknek az a legfontosabb tulajdonsága, hogy az egyén számára akkor és ott elérhető eszközökkel megoldhatatlan. Így a továbblépés érdekében új, eddig ismeretlen energiaforrásokat kell mozgósítani, lényének újabb területeit kell megismernie, integrálni a személyiségéhez. A lélektan megkülönböztet konkrét és szimbolikus félelmeket. A konkrét félelem kialakulását leginkább a kisgyermekkorhoz kapcsolja, és középpontjába a fájdalmat illetve a szeretett személytől való eltávolodást, szeparációs félelmet állítja. Szimbolikus félelmeink közé a sötétségtől, a vadállatoktól, a vihartól és a haláltól való félelmeket sorolja.

       Wagner Andrea:  A pszichoszomatikus betegségek nem csak úgy „beképzelt” betegségek. Pszichés terhelés hatására – éppúgy, mint más betegségek jelentkezésénél – szervi érintettség lép fel. Sok esetben nem lehet tudni, milyen körülmények vezetnek a pszichoszomatikus megbetegedéshez, általában egyszerre több tényező játszik szerepet. Ilyenek lehetnek a családi történések (veszekedés, válás, közeli hozzátartozó halála, változás a családi rendszerben), iskolai teljesítményhez köthető nehézségek, szociális kapcsolatok nehézségei. Ezek kezelése, ha túlmegy azon a határon, hogy otthon a családban megoldjuk, a gyermekorvos és különféle család- és pszichoterapeuták szoros együttműködésével lehetséges. A mi gyerekeink is reagáltak változásokra különféle testi tünetekkel: kistestvér érkezésére hasfájással, később iskolai nehézségekre fejfájással. A tünetek egy ideig fennálltak, komolyan vettük őket, segítettünk az eredendő ok megoldásban, aztán elmúltak. A kiváltó okokat vagy ismertük vagy sejtettük, vagy igyekeztünk rájönni. Ha ismertük vagy sejtettük az okokat, és nem valami megváltoztatható külső körülmény volt, célzottan – életkornak megfelelően – vagy beszélgettünk, vagy segítségül hívtuk a meséket, történeteket. Ha nem tudtuk az okot, nagy segítségünkre voltak mindig a külsődlegesen alkalmazható beavatkozások: különféle nyugtató hatású és burokképzést segítő növényi olajok (levendula, tőzeglevendula), amelyekkel a hasat, hátat, lábat masszírozzuk; melegítő teás pakolások, amelyekkel a görcsöket, félelmeket lehet oldani; meleg lábfürdők (gyömbéres lábfürdő), amellyel többek között a lámpalázon tudunk segíteni. Fontos volt mindig, hogy a gyerekeink érezzék, biztonságban vannak, hogy figyelünk a szükségleteikre, „érezzük” őket, és amennyire szükséges, ott van a pillantásunk.

KA: +1. Van-e olyan kedves/humoros/tanulságos története gyermekei otthoni gyógyításával kapcsolatban, amelyet szívesen megosztana olvasóinkkal?

       Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna: Amikor 16 évvel ezelőtt április elején a legnagyobb gyerekem bárányhimlős lett, „természetesen” a húga is követte őt, pontosan betartva a lappangási időt. Így aztán a két gyerek bárányhimlője több, mint egy hónapig tartott, amely sajnos mindkettőjüknél szövődménnyel is járt. A hosszas betegeskedésnek július elején lett vége, amikor mindkettőjüknek kivették az orrmanduláját. Rá tíz napra pedig megszületett a kistestvérük, aki aztán már megkapta a bárányhimlő elleni védőoltást. Amikor ő is ovis lett és az óvodában tombolt a járvány, ő és még néhány néhány gyerek maradt a csoportjában. Persze dohogott, hogy szeretne ő is bárányhimlős lenni, mert akkor otthon maradhat. Magamban mosolyogva együttérzésemről biztosítottam eme igazságtalanság kapcsán, de nagyon hálás voltam, hogy nem kell még egyszer azt a tortúrán végigcsinálnunk, mint korábban.

       Dr. Farkas Orsolya: A gyermek és anya – különösen az első hét évben – nagyon szoros egységet képeznek. A gyerekek sok mindent „levesznek”, amit az anya ki sem mond, sokszor még benne sem tudatosodik, a gyermek viszont lereagálja. Az anyaként eltöltött 18 évem (három fiam van) egyik fontos tanulsága, hogy szinte mindenből – még a kellemetlen, fájdalmas helyzetekből is – jó bulit varázsolhatunk kellő lélekjelenléttel és nyugalommal, így az esetleg traumatizáló élményekből is utólag csak a „szépre emlékeznek”. Erre a legjobb példa a legkisebb fiam kartörése volt, ami a jó emlékek közé vonult be nála, pedig rengeteg fájdalommal járt maga a törés, a műtét utáni állapot, a kontroll vizsgálatok és a gyógytorna is. Két fiamnál is volt olyan traumatológiai beavatkozás, amihez el akarták altatni őket, de szerencsére beleegyezett a sebész kolléga, hogy megbeszélem velük, és minden simán fog menni éber állapotban is . És úgy is lett… Persze ilyenkor rengeteget számít „titkos fegyverünk”, a homeopátia. Egy megfelelően kiválasztott homeopátiás szerrel fájdalmat is csillapíthatunk, és a traumatizáló élmény feldolgozását is támogathatjuk. Hogy mennyire fontos és mennyire hatékonynak tartják a homeopátiát, az elég korán kiderült. Egyik fiam ovis korában kezdett el azon morfondírozni, hogy mi lesz vele – sőt előre gondolkozott – a gyerekeivel, ha meghalok, mert akkor nem lesz aki a családi nagy dobozból a megfelelő homeopátiás szert kiválassza neki, ha megbetegszik. Végül arra jutott, hogy mindig írjam fel, hogy mikor mit és miért adok neki. Talán ez volt az egyik fő motiváció első könyvem megírásához is, ami azóta öt kiadást élt meg…

       Wagner Andrea: Gyerekeink betegségeiről betegség-naplót, -füzetet vezettünk. Ide írtuk bele, kinek-mikor-milyen betegsége volt, meddig tartott, milyen tünetek jelentkeztek, mi szülők mit csináltunk, hogy ápoltuk őket, milyen borogatásokat kaptak, azokra hogy reagáltak. Milyen magas volt a lázuk, azt ők hogy viselték. Ide írtuk fel azokat a kedves mondatokat, szövegeket is, amiket ilyenkor lázasan-álmosan mondtak. Nekik ez így utólag elolvasva nagyon vicces; nekünk pedig akkoriban nagyon hasznos volt: dátummal tényszerűen láttuk, ki milyen gyakran és mennyire volt beteg – ilyen füzet vezetését azóta is ajánljuk a szülőknek.

Tipp: Egy Jolly Joker: levendula masszázsolajos bedörzsölés. Szükséges hozzá levendula masszázsolaj (illóolaj és valamilyen hordozó olaj 1:9 arányú elegye)
Enyhe köhögésnél: A gyermek mellkasát elöl-hátul olajos, meleg kézzel, lassú mozdulatokkal néhányszor megsimogatjuk, ráhúzzuk a pizsamát, és esetleg még egy meleg sállal is körbe tekerjük. Takaróval betakarjuk.
Hasfájásnál, alvászavaroknál: (hasfájásnál a vakbélgyulladást ki kell zárni) A gyermek hasát olajos, meleg kézzel, az óramutató járásával megegyező irányú, lassú mozdulatokkal megsimogatjuk, majd meleg sállal, kendővel befedjük, végül takaróval betakarjuk.
Nyugtalanságnál, esti felpörgésnél: A gyermek lábait, lábszárát olajos, meleg kézzel lefelé irányba, lassan simogatjuk, majd betakarjuk.
Hideg lábbal nehéz elaludni, ilyenkor húzzunk jó meleg zoknit is a lábára!