HYROSS KATA
Számomra ez elég nehéz téma, hiszen sokáig úgy gondoltam, hogy minek mondjam, tudnia kell, ha szeret. Ugye ismeritek ezt a belső monológot? Tudhatná, gondolhatná, érezhetné, odafigyelhetne, megtanulhatta volna már, ismerhetne… és társai. Sajnos vagy nem, de nem ilyen egyszerű ez. Beszélni kell magunkról, tudni megfogalmazni az érzéseinket, a szükségleteinket, a vágyainkat és mindehhez persze kell egy figyelő társ. Úgy gondolom, első lépésben a figyelő társ, aki minőségi időt tölt velem, az én vagyok, az én belső hangom, aki bennem lakik és kiabál, suttog, rikácsol, dünnyög és valljuk be, néha torka szakadtából üvölt, nekem. Nektek van ilyen kis beszélő manócskátok? Ti töltötök vele minőségi időt és meghallgatjátok figyelmesen, teljes odaadással és elmélyüléssel? Halljátok őt? Van időtök beszélgetni vele? Ez az első lépés: a manócska párbeszéd. A második lépés: A manócskával közösen megfogalmazott érzelmeimet a nyelvem hegyére helyezni, kinyitni a számat és szavakba töltve kimondani azokat. Ugye, milyen egyszerű? Kommunikálni, kommunikálni, kommunikálni kifelé. Itt újfent nagyon fontos a figyelő társ, aki lehet a párod, a szomszéd, a pénztárosnő vagy a kalauz, vagy éppen a fogorvosi asszisztens. Persze próbatételnek számít figyelmet kicsikarni rohanó világunkban a pénztárosnőből vagy a kalauzból. Szerintem ebben ismét a kommunikáció eszköztárából meríthetünk oly módon egyértelműen és röviden megfogalmazva a vágyainkat, hogy a partner figyelmét, esetünkben a pénztárosnőét – akár csak töredék percekre – magunkra vonjuk, segítve ezzel a kommunikációt és vágyunk beteljesülését, azaz megtudni, mennyibe kerül pontosan egy kiló zöld banán. Nagy kincs van a birtokunkban nekünk embereknek, hiszen a szavakkal történő kommunikációval egy tárgyaláson emberek, vállalkozások, népek és országok sorsa dőlhet el. Harmadik lépés: Meghallani a másikat, meghallgatni, mit mond embertársunk! Számtalanszor esünk abba a hibába, hogy a saját életdrámánkat rázúdítjuk valakire és közben észre se vesszük, nem megy át a jelfogó antennáinkon, hogy ő vele is történt valami, neki is lenne mondandója, neki is lennének vágyai, talán még szükségletei is. Sokszor egyszerre beszélünk, aminek eredményeképpen nagy alapzaj keletkezik és a kommunikáció csak látszólagos és hangos lesz, de eredmény nulla, hiszen nem történt meg sem a meghallgatás, sem az odaadó figyelem. Ilyenek lehetnek a nagy családi ebédek, a házi bulik, a nyári grill partik a szomszédokkal. Mit üzen az én kis manócskám onnan bentről? Hallgass! Figyelj! Beszélj! Hallgass! Figyelj! …………és így tovább, míg a világ világ!