Hamuban Sült Pogácsa

Szülőket kérdeztünk a gyermekkori kütyüzésről – és idézeteket, linkeket gyűjtöttünk – MERT TANULNI EGYMÁSTÓL ÉRDEMES.

     A megkérdezett, interjút vállaló tizenöt szülő közül ketten mondták azt: kell a kütyü, és már egészen kisgyermekkortól, nyugodtan, “miért is ne”. Az ő fő hivatkozási szempontjuk az volt, hogy “a szülőknek is kell a nyugalom”. Ők leültetik a csemetéjüket a képernyő elé, és így – mondják – garantáltan van egy-két órájuk a saját dolgaikra. Az esetleges következményekre legyintettek, mondva: “hol a bizonyíték”. És amúgy sem gondolják, hogy napi néhány óra rajzfilm-nézés vagy játék a számítógépen olyan meghatározó volna. Amúgy pedig “a gyereknek is kijár a lazítás”. És “mindenki ezt csinálja”.

     Tíz szülő volt, aki azt mondta: tudják, hogy nem jó, hogy nem kellene, de a gyerek annyira kéri, és mindenki csinálja körülötte, hogyan lehetne eltiltani tőle… Többségük 2-3 éves korban engedélyezte először a kütyühasználatot, ketten voltak, akik már az ülni tudó csecsemő kezébe tabletet adtak, rossz érzések nélkül. Hatan jelezték azt, hogy megbánták döntésüket, ma másként csinálnák, de változtatni nincs erejük. Egy ember volt, aki ránk csodálkozott: hogyan lehetne másként? Azt ő teljesen kizártnak tartotta, hogy a közös játékidőt növelje, szerinte nem a szülő feladata a gyermek szórakoztatása. Öten mondták ki: negatív következményeit is észlelik a sok kütyüzésnek – ezek közül a leggyakoribb az, hogy semmi nem érdekli a képernyőn kívül a gyereket. “Jó volna változtatni ezen, de úgy érzem, késő. A rossz minta már ott van, és az igazság az, hogy mi is, a férjemmel függünk ezektől az eszközöktől. Vacsora közben is szól a tévé, és nem tudom én magam sem elképzelni, hogy másként legyen”.

     Hárman voltak, akik határozottan kiálltak amellett, hogy a kütyü nem kisgyerek kezébe való. Azt elismerték, hogy emiatt sokan megszólják őket, de továbbra sem kívánnak változtatni a döntésükön, a gyerek iskolás koráig, amikor fokozatosan és nagyon felkészítve őt a veszélyekre indítanák el őt ezen az úton. Azt az egyikük hozzátette, ha a szülők között ebben a kérdésben nincs egyetértés, komoly káosz alakulhat ki a családban. A következetesség és a jó minta a legfontosabb – mondta ez az anyuka.

IDÉZETEK: 

Mi naivul azt mondjuk, hogy személyre szabjuk az okoseszközeinket, ám az történik, hogy az okoseszközök személytelenre szabnak bennünket. (Pál Feri atya)

A nagyon könnyen megkapható információ erodálta az értékét a tanulásnak, annak, hogy vannak érdekes dolgok a világban, és hogy ezekért erőfeszítést kell tenni.  (Tari Annamária)

Vajon az az anya, aki Skype-on énekli el az altatódalt gyermekének, jelen van? (Paula Bleckmann)

Napjaink társadalma nem mindig elég körültekintő a tekintetben, hogy mik is a gyermek valóságos igényei egyes életkorokban, és sokszor olyan kapukat is szélesre tár a gyermek előtt, amelyek az ő életkorában inkább ártanak, mint használnak. (Tolnai Antal)

A gyerekjátékok korának akkor van vége, amikor megkapod szüleidtől az első televíziód. (Brooke Shields)

A tévének megvan a hatalma, hogy tájékoztasson, hogy informáljon, hogy lecsupaszítsa az igazságot a nyilvánosság előtt. A tévé egy rendkívüli ajándék, mint egy isteni csoda, ahogy Lazarus feltámadt halottaiból. De bölcsen használjuk ezt az ajándékot? Használtuk bölcsen valaha? (Óz című film)

Ha a reklám nem lenne ilyen kedvelt a gyermekek körében, nem is gyakorolhatna rájuk ilyen nagy hatást. Ezért az a feladatunk, hogy felfedjük a reklám csábító stratégiáit, más szóval fellebbentsük róla a titokzatosság fátylát, amikor el akar kápráztatni bennünket. Gyermekeink beleszülettek fogyasztói társadalmunkba. Ha ezen már nem is tudnak változtatni, legalább kapják meg a lehetőséget, hogy öntudatos fogyasztókká váljanak. (Melissa Müller)

Túl sok tévé, túl sok számítógép, túl sok telefon, kütyük mindenhol, senki nem beszélget már. (Sarah Pinborough)

Sajnálom, srácok. Apu szeret titeket, de apu a tévét is szereti, és a tévé volt itt előbb. (Steve Callaghan)