Hamuban Sült Pogácsa

A holisztikus gyermeknevelés magazinja

Adventi különszám

november-december

Ünnepvárásban

Szabó Virág főszerkesztő üzenete

 
       Ti hogy vagytok az ünnepekkel?
       Mi már hetek óta hangolódunk, többször átcsomagoltuk az általunk készített karácsonyi ajándékokat (pusztán örömből), alkotunk, dekorálunk, aztán újrakezdjük, csak mert jó móka, és lelkesedésben tart… Tegnap este ujjongva tudatosítottuk magunkban: e hét vasárnap máris kezdetét veszi az adventi időszak! És nemsokára a nagyszakállú Mikulás is kopogtat az ablaküvegen…
       Van, akinek nyűg a december. Felhajtás, felesleges pénzkidobás, sokfogásos menü előkészítése, kényszeres mosolyokra való hangolódás. Kimerülés.
       Üzenem: lehet másként is csinálni, szabad, sőt, érdemes!
       Jó tudni, hogy gyermeki énünknek, és főként gyermekünknek óriási szüksége van ezekre a különleges, évente ismétlődő eseményekre. Ezért mégiscsak bölcs áthangolni magunkat, új esélyt adni magunkban a karácsonynak, befogadást adni a szívünkben az ünnepnek.
       Már mesélem is, miért.
 
Kell az oázis
       Mindenekelőtt, mert a jól megélt ünnep ürügyet ad a lassításra, a megállásra. A szülők többsége egész évben arra panaszkodik, hogy a rohanó mindennapokban nincs idő a valódi együttlétekre. Ha szelídítjük saját megfelelési kényszerünket, ha hajszolt készülődés, a tökéletesség vágya helyett az örömökre, a közös játékokra, a beszélgetésekre, a kirándulásokra összpontosítunk – máris megvan az új színezete az egésznek. Néhány nap, amit ajándékba kapunk, ami nem kér mást, csak hogy élvezzük a nyugalmat, a „másfajtaságot”, egymás társaságát.
       Lazítani tessék! A gyermekünk nem arra fog emlékezni – és nem abból fog töltekezni, meríteni – öt, tíz, harminc év múlva, hogy hány fogást kényszerítettünk ki magunkból (amit képtelenség is befogadni, hiszen a gyomrunk kapacitása véges), hanem a rituálékra, a hangulatra, a nagy közös bolondozásokra, a nevetésekre, a színekre, a hangokra, az illatokra…. a fénybe borult napok élményeire.
A másik fő ok, hogy az ünnep fénye elringat, és új energiákkal tölt fel valamennyiünket, már csak azzal is, hogy kiemel a monoton mindennapokból. Az ünneppel együtt járó rituálé az, ami fontos, különleges és elhagyhatatlan, ha azt szeretnénk, hogy a december emlékezetes legyen valamennyiünk, és főként a gyerekek számára; lendületet, stabilitást és reményt adjon az új esztendő kihívásaihoz. Biztonságérzetet egy megbolondult, kiszámíthatatlan világban.
       A karácsony olyan, mint egy évente ismétlődő megálló, egy oázis a sivatagban, a rohanással, kapkodással töltött hétköznapokban.
       A gyerekek számára a szépen, figyelemmel, odaadással megélt ünnep a szülői szeretet kifejeződése – szakértők szerint minél több a rituálé a családban, annál inkább a közösség részének, fontos alkotóelemének érzik magukat, főként, ha ők is egyre inkább bevonódhatnak az előkészületekbe, életkoruknak megfelelő feladatokkal. Az óvodás kislányom már alig várja, hogy az általa készített dekorációkat felaggathassa a nappaliban, és aktív részese lehessen a mézeskalács-készítésnek. Így válik sajátjává (is) az ünnep. Az adhatás gyönyörűsége által, ami nálunk azt is jelenti, hogy már hetek óta készülnek a kezei alatt, fantáziájából kinőve az egyedi ajándékok a családtagjainak. Csupa édes titok a ház…
 
A varázslat ereje
       A pszichológusok nem győzik hangsúlyozni, hogy a gyerek számára mennyire fontos a varázslat, a létezés mágiájának megünneplése (például a Mikulás, a Jézuska, az angyalok beköszönése az életünkbe), hiszen ezek biztonságot és reményt, hitet és kapaszkodót adnak neki a mindennapokhoz, az élet nehézségeinek elviseléséhez. Ezért is feladata a szülőnek fenntartani a csoda illúzióját, és nem idejekorán kiábrándítani a csemetéjüket a „túlracionált”, ajándékközpontú karácsonnyal az élet misztériumából.
       Karácsonykor a tárgyi ajándéknál bizony sokkal fontosabb, hogy együtt vagyunk, a terített asztal körül ülünk, minden érzékszervünkkel a jelen pillanatba invitálva magunkat, békében, örömben, várakozásban, egymásra figyelve; ezáltal az egyéb napok szorongásai – amikor apa sokáig dolgozik, későn ér haza, anya figyelme ezerfelé szalad, a nagyszülők, rokonok távol vannak -, néhány napra szertefoszlik, gyógyulhatunk, megerősödhetünk abban, hogy mégis létezik közösség, amely körülölel bennünket.
       Nincsenek elvárások, nem a tökéletesség a mérce. A szeretet harmóniája számít. Remélhetőleg…
 
Jó, de mégis hogyan?
       Nehéz ezt betartani, főleg a mindenért felelősséget vállaló háziasszonyoknak, túlterhelt édesanyáknak. Sokan az advent időszakát stresszként élik meg – önmagukkal szemben támasztott emberfeletti elvárásaik miatt. Érthető, de mégis – legalább a gyerekeink kedvéért ne vegyük olyan komolyan az egészet. Játsszunk, ahogyan ők tanítják nekünk! Mi lenne, ha idén nem az ajándékok mennyiségére, hanem minőségére, pontosabban örömszerző erejére összpontosítanánk? Tudjuk jól, gyermekeink – amíg nem rontjuk el őket -, sokkal izgatottabbak egy közös program lehetőségétől, mondjuk egy nagy társasjáték-party ígéretétől -, mint a méregdrágán vett kütyüktől, vagy a századik, hamarosan megunásra predesztinált babától, autótól. Az ünnep lényege a törődés. A közösen megélt nyugalom, béke, harmónia. Az odafigyelés.
 
Az apró rituálék ereje
       Egy szép adventi mese, minden napra. Közös alkotás. Süteménysütés – együtt. Tánc a gyertyafénynél. Séta a dekorált utcákon. Szánkózás. Megfeszülés helyett öröm. A rituálék felbukkanása, évről évre. Az előkészületek időszakában, és karácsonykor is.
       Nálunk például hagyomány, hogy az együtt készített, egyfogásos (!), gyertyafénynél elfogyasztott finom vacsora után a férjem elvonul a kislányommal játszani, míg én fényárba borítom a szobát, és meghívom az angyalkákat az ajándékaikkal a fa köré (amíg ők rendezkednek, én is kifújom magam, és átadom nekik a gyermekem nekik címzett levelét)… Aztán csengőszó, éneklés, ajándékozás – egyesével, mindenki meglepetésének külön örülve -, közös játék az újdonságokkal, majd összebújunk és együtt megnézegetjük az erre az alkalomra elkészült fényképalbumot, az év során készített fotóinkból készített összeállítással -, és felidézzük az emlékeinket, megköszönve egymásnak a sok csodát, amelyben együtt részünk lehetett. Így indulunk neki a karácsonynak, a meghitten megélt adventi készülődés, hangolódás után… A valóban EGYÜTT megélt ünnep így képes egész évben szívmelengető, erőt adó élményként betakarni bennünket. Szeretünk és szeretve vagyunk – erről a bizonyosságról szól a karácsony, ha odaadjuk magunkat neki. És erre a Gyermeknek – valamennyiünk (belső) gyermekének – hatalmas szüksége van, különösen egy kihívásos időszakban…
 
Fotó: Thereadingeggsblog

Mesélj, kérdezz, beszélgessünk!

meseldel@hamubansultpogacsa.hu