Advent negyedik hetében az angyali erők már eltávolodnak a földi világtól – magunkra maradunk. A legnagyobb sötétség mélyén találjuk magunkat, a kozmikus magány végtelen terében. Ki kell állnunk a magány próbáját, felfogni, hogy minden látszat ellenére eredendően magunk vagyunk magunknak – bár ezzel legtöbben csak halálunk pillanatában szembesülünk. Ha a bölcsesség erényére rátalálva magunkba engedjük ezt a tényt, sok külsőséget, felesleges harcot elengedhetünk, felismerhetjük létezésünk igazi célját, és összekapcsolódhatunk a magasabb világgal, az ott létező igazi énünkkel. És így érkezve karácsony kapujába megtapasztalhatjuk, hogy a végtelen magány csak földi illúzió – a mélyben minden EGY, magányunk csak az egónk maga építette börtöne. Krisztus szeretete áthatja e világunkat is – összetartozunk, és csak együtt teljesítjük küldetésünket!
Évről évre változik, hogy hány napból áll advent utolsó hete – idén december 22.-én gyújtjuk meg a negyedik gyertyát.
December 21-én, a téli napfordulón felkelt a Nap, ami az év legrövidebb útját járta be. 22-én már azzal a tudattal köszönthettük a napfelkeltét, hogy a külső fény egyre nő, segítve bennünk a belső fény megszületését. Hagyjuk hát vezetni magunkat a felsőbb világok bölcsessége és szeretete által!
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával Ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNemAdatvédelmi irányelvek